Honti-szakadék

A szakadékban gyalogolva először alighanem mindenkinek a sűrű, kellemetlenül „ragaszkodó” növényzet fog feltűnni. Azonban az ösvény jól járható, a patak gázlójának keresztezése után még egy lépcső is segíti a haladást. A rövid szakadék végében kis vízesés csobog, melynek magassága 2-3 méter. A szűk szurdokból érkező víz egy környezeténél keményebb, meszes-agyagos lépcsőn bukik alá. Fölötte korlát akadályozza meg a továbbhaladást (és azt, hogy a nagyobb hordalék a vízesésbe mosódjon). Az ösvény végigjárása a főúttól kb. 5-10 percet vesz igénybe, mellette pihenőhelyet is kialakítottak. Néhány információs tábla teszi lehetővé az ismeretszerzést. A patak csak rövid utat tesz meg forrásától, stabil mellékvízfolyásai nincsenek, ezért gyakran kiszárad - ennek megfelelően a vízesésben többnyire csak hóolvadás vagy csapadékos időszakok után gyönyörködhetünk.

A kerítés túloldalán még néhány méteren kesztül kitart a különleges látványvilág: további két kisebb vízesést rejt a mederbe dőlt, mohos fáktól egyre áthatolhatatlanabb szurdokfolyosó.

A Börzsönyt vulkáni vidékként ismerjük, de mi lehetett a helyén a magmaanyag felszínre jutása előtt? Amint a mai Kárpát-medencét, a Börzsöny területét is óceánok, máskor tengerek borították. A vulkanizmus beindulását megelőzően sekélytenger hullámzott e vidéken: a kis mélység általában a tengervízi hordalékok, üledékek felhalmozódásának kedvez. A mai Hont környékén kavicsos, agyagos, homokos üledékek rakódtak le 20-25 millió éve - ezek tárulnak fel a 30 méteres magasságot is elérő falakban.

A Honti-szakadékba lépve nem találkozunk a Börzsönyben megszokott, tömbös megjelenésű, sötét andezitsziklákkal. Helyettük csillámos, homokos agyagmárga (azaz honti slír), homokos agyag és jóval keményebb meszes agyag bukkan elő. Többségében aprószemcsés kőzetek vesznek körül. A természetes módon feltárult rétegek korallok, kagylók, csigák kövületeit rejtik, de mammutcsontot is találtak már bennük.

És hogy hogyan keletkezett a szakadék? A benne csordogáló Zátori-patak alakította ki. A vízfolyás egykor a völgy felső szakaszánál nyugat felé fordult, hogy a Parassapuszta irányába tartó völgyön keresztül érje el az Ipolyt. Azonban az 1700-as évek végén egy hirtelen jött, hatalmas zápor nyomán olyan erővel száguldott le a patak, hogy áttörte, kimosta a kevésbé ellenálló - és már korábban is ostromolt - kőzeteket. Ezzel rövidebb utat nyitott magának az Ipoly felé. A felszínformálódás természetesen nem áll meg, így napjainkban is tart.