Törökugrató

Felfedezőút tanösvényeken

Ha rápillantunk Budaörs címerére, közepén az egyik oldalán lankásan emelkedő, a másikon szinte függőlegesen leszakadó szirt díszeleg: a Törökugrató. A város ugyan „körbenőtte” az 1985 óta védett, ma háromhektárnyi területet, ám még így is értékes növényvilág talált otthonra a sziklás púp tetején.

A Törökugratót a területet átszövő tematikus tanösvényeken fedezhetjük fel. (Az összes ösvény indítótábláját és térképeit megtaláljuk a Törökugrató, az Írisz és az Árvácska utca találkozásánál, a parkoló sarkában.) A leglátványosabb közülük a Naprózsa tanösvény, ami először a felhagyott kőfejtőben vezet körbe, majd fém- és falépcsőkön, sziklák hátán invitál a sziklacsipkés, panorámás hegytetőre. Ahonnan szép a kilátás a lábunk alatt nyújtózó Budaörsre, balra a kopárok vonulataira, jobbra pedig Törökbálintra.

A Kövirózsa tanösvény a lejtősztyepek zárványként fennmaradt értékeit mutatja be a hegy nyugati oldalában, a Bobald tanösvény pedig a környék kultúrtörténeti értékeire koncentrál a repüléstörténettől a korabeli játékokon át az itt zajlott csatákig. Érdemes felkeresni a Törökugrató tövében található erdei tornapályát is, aminek délnyugati sarkában játszótér várja a gyerekeket.

A parkolóhoz közel, a bányagödör bejáratától néhány lépésre nyomós ivókutat találunk, ami a téli időszak kivételével vízvételi lehetőséget biztosít. Mellette kerékpártároló áll.

Házakkal keretezett menedék 

A dolomitból, mészkőből és márgából álló hegy déli részén régi kőfejtő tájsebe mélyül. Innen vagy a S▲ jelzésen kapaszkodhatunk fel a sziklás tetőre. Ahol az alapkőzetet vékony rendzina talaj fedi, ott különleges élővilág telepedett meg. A növények közös jellemzője, hogy kedvelik a meszes talajt és a száraz, meleg éghajlatot. A legértékesebb fajokat a mészkő- illetve dolomitkibukkanásoknál láthatjuk.

A nyílt dolomitsziklagyepek és az árvalányhajas sziklagyepek kisebb szigeteket alkotnak. A sokféle védett, illetve fokozottan védett és egyéb növény között találunk Szent István-szegfűt, magyar gurgolyát, fekete kökörcsint, leánykökörcsint, apró nőszirmot, tavaszi héricset, borzas szulákot, árlevelű lent, terpedt koronafürtöt, pusztai meténget, csillagvirágot – hogy csak párat említsünk a tavasztól őszig pompázó virágkavalkádból.

A hős török legendája

A Törökugrató névhez több legenda is társul. Mindegyik történet az 1686-os évhez köthető, amikor sikerült visszavenni a törököktől a 145 éve a kezükön levő budai várat. Az egyik úgy tartja, hogy még javában folytak a harcok, amikor egy utánpótlásnyi sereg érkezett Buda felé a török csapatok megerősítésére. A magyar katonák megtámadták és szétzilálták az ellent, majd űzőbe vették a török vezért, aki menekülni kényszerült, de vesztére épp erre a hegyre kaptatott föl. Amikor a ló hirtelen megállt a sziklafalnál, látta, hogy csapdába esett: alatta mélység tátongott, de visszafordulni sem tudott, hiszen a nyomában voltak az őt kergető katonák. Gyors döntést hozott: a fogság és a kínzások helyett a biztos halált választotta. Bekötötte lova szemét, majd megsarkantyúzta, így mindketten a mélybe zuhantak. Az üldözők elámultak a török vezér halált megvető bátorságán, és a tiszteletére nevezték el Törökugratónak a helyet.

A másik történet szerint Buda visszafoglalása után a törökök nagyobb csapata menekült a hegyre az őket üldöző magyarok elől, de nem ismerték a csúcson leszakadó sziklás meredélyt, és egytől egyig lezuhantak.

Érdekesség, hogy az 1800-as évekig ezt a kiemelkedést Hatvantulkos-hegynek nevezték. Ehhez valószínűleg újabb, tulkokkal színesített legenda társul, akár a közeli Huszonnégyökrös-hegy esetében.

Egész évben szabadon látogatható.

Ingyenes