Szőlő-kilátó/Kálvária-kilátó (Szekszárd)

A Bartina városrész legmagasabb pontja, a Kálvária-hegy már a régmúltban is a kilátóhelyként funkcionált. A kálváriától kissé távolabb, a kiemelkedés peremén találjuk a kilátóként is funkcionáló építményt, amit 1983-ban avattak fel; idővel a város egyik jelképévé vált.

A térplasztika fehér, lépcsőkkel ellátott talapzatát Váczi Imre tervezte. Eredetileg domborművek díszítették volna, de ezek végül nem készültek el. A felette álló, rozsdamentes acélból és bronzból készített szoborkompozíció a Kossuth-díjas Kiss István alkotása. A művész a város címerének jelképeit vette alapul. A szőlő- és kalászmotívumok hűen tükrözik a település és a körülötte elterülő táj és az ember kapcsolatát, a gazdag gabona- és szőlőtermést. Érdemes közelről is megszemlélni a sok apró részletet.

A szobor a felavatása után nem aratott osztatlan sikert. Ennek az volt az oka, hogy az alkotó a szőlőleveleken az aktuális politikai és állami vezetők neveit tüntette fel – valószínűleg nem önszántából. Emiatt a kompozíciót később többször is „megmetszették”, hogy eltávolítsák róla a feliratokat. Napjainkra már csak egyetlen ilyen levél maradt rajta.

A panoráma és a környezet

Ha felkapaszkodunk az óriási betonplaccon álló kilátó lépcsőin az emelvényre, az igazi panorámát onnan zsebelhetjük be. Ahogy felérünk, elénk tárul a város egészének tarkabarka szövevénye. Kiszúrhatjuk az óvárosban a Béla király teret, a városban fakadó, majd a települést átszelő Szekszárdi-séd folyását, a terjeszkedő település családi házait és lakótelepeit, körülötte az ipari létesítményeket.

Keleti irányban az éles szeműek az ellaposodó tájban az M6-os utópálya szalagját, sőt mögötte a Duna vonalát is kiszúrhatják, ha tiszta az idő. Érdemes a hátunk mögé, dél-délnyugati irányba is pillantani, ahol a közeli dombokat napjainkban is szőlőültetvények csíkozzák.

Az utca végén, a hórihorgas adótorony tövében találjuk a kálváriát három, a 18. századból származó kőkereszttel. A másik irányba indulva, pár lépésnyire az út mellett néhány pad és asztal várja, hogy leüljünk egyet pihenni.

A Bartina mókás legendája

Szekszárd gazdasági életét sokáig a szőlő és a bortermelés határozta meg. Már a római korban is termesztettek ezen a területen szőlőt.1987-ben Szekszárd elnyerte „a szőlő és a bor városa” címet.

A lakott terület peremén álló kiemelkedés, a Bartina az itt élő rácoktól kapta a nevét; a szó jelentése körülbelül annyit takar, hogy ’a testvér/barát szőlőhegye’. A névadáshoz azonban egy legenda is kötődik, ami szerint felkapaszkodott egykor ide a szerzetesek kíséretében Szent László királyunk atyja, és felkiáltott a szőlőültetvényeket látva: „Bort innám!” Az emberek csatárláncként továbbadták kérését: „Bort inna”, „bortinna”, „bartina”... Így ragadt rá az elnevezés a szőlődombra.

Egész évben szabadon látogatható.

Ingyenes