Rudabányai-tó

A Rudabányai-hegység fő vonulatában, az egykori bányagödrök legmélyebbre hatoló mélyedésében, a termelés és víztelenítés felhagyása után két bányató kezdett el fejlődni, az 1990-es évek közepén pedig összeolvadva tekintélyes méretű bányató keletkezett, amely az ország legmélyebb állóvize. A termelési szintek 20 méterenként követték egymást, és végül a 3. szintet is elöntötte a víz, így kb. 60 méteresre becsülik a tó mélységét – igaz, az erodálódó bányafalak törmeléke folyamatosan tölti. Az orsó alakban elvékonyodó tó 320 méter hosszú, legnagyobb szélessége 120 méter, középvonalában, a Nagy-fal előtti lankásabb résznél az egykor szomszédos két bányagödröt magasabb rámpa választja el, de mára ez is víz alá került.

A tó mélykék színét a víz tisztasága adja, ugyanis csak a csapadékvíz és a bánya lejtőtörmelékén, repedésein beszivárgó víz biztosítja az utánpótlását, így mélységtől függően sötétebb kék vagy világosabb türkiz színű. A bányában főként vasércet és rézércet fejtettek, ezért a fémek minimális színezése is érvényesülhet, bár a legnagyobb mértékben jelenlévő vas pont barnás, sárgás, vöröses tónust ad a környező kőzeteknek, míg a rézásványok, az azurit és a malachit kék és zöld színben pompáznak. A középkorban festéknek fejtették ezeket az ásványokat, de a víz megszínezéséhez nem állnak rendelkezésre kellő mennyiségben.

A tó körül félköríves tanösvényt alakítottak ki, aminek segítségével a helyi bányászat történetével és a délkeleti bányaoldalban talált ősmajom, a rudapithecus hungaricus lelőhelyével, jelentőségével ismerkedhetünk meg. Számos kilátóplatform is épült a tó köré, ezekről a víztükörre, a bányafalakra és a környező erdőkre látunk rá remekül, főként a keleti oldalról.

Egész évben szabadon látogatható.

Ingyenes