„Dunel”, az egykori medvesi ipari kőszállító kisvasút alagútja

A medvesi ipari kisvasút (amely nem azonos a Salgóbányára egykoron felzakatoló ipari fogaskerekűvel) történelme szövevényes, mint ahogy a nyomvonala is az volt egykoron. Először a szintén a környéken bányászott barnaszén miatt épült itt kisvasút, de azt később, a bányászat megszűntével elbontották. A korábbi barnaszén bányászatot követően Európa legnagyobb bazaltplatója, a Medves-fennsík az 1800-as évek végén, a nagy vasút- és közútépítések korában került a figyelem középpontjába ismét, hiszen a kitűnően hasítható, egyenletes kopású, ugyanakkor nagy szilárdságú bazalt macskakő és zúzott kő formájában valósággal berobbant az akkori építőiparba. Eresztvény pedig a 2-3 millió éve szakaszosan működő bazaltvulkán eredményeképpen létrejövő Medves-fennsík peremén található, ahol a leggazdaságosabb volt a bányanyitás. Volt idő, amikor Eresztvény körül tíz bánya is működött egyszerre, nem is beszélve a ma Szlovákiához tartozó többi bányáról, köztük a legnagyobb Macskalyuki-bányáról!

A fentieknek köszönhetően gyorsan felmerült az igény egy, a bányákat kiszolgáló ipari kisvasút létesítésére, s az egykor megalapozott nyomvonalon gyorsan újjá is építették a kisvasutat, immáron a bazalt szállítására. A kocsik az eresztvényi, somoskői, macskalyuki bányákból szállították a követ Somoskőújfaluba, ahol normál nyomtávú vonatra rakták át a bányákban megfaragott utcakövet, míg az itt működő kőzúzóba a macskakőnek nem alkalmas kő került. Eresztvényen nagy élet volt egykoron, ide ’eresztették’ le a környék nevezetes bazaltbányáiból a követ, majd rakodták át az innen induló keskeny nyomtávú kőszállító vasútra. A mintegy 10 km hosszú, az egyes bányaudvarokat elágazásokkal elérő kőszállító kisvasút 1923-tól 1963-ig, az országos jelentőségű helyi bazaltbányászat megszüntetéséig működött.

Az erdőben túrázva több helyütt észrevehetjük ma is a vasútnak épített töltéseket. Ilyenen halad a Petőfi-sétány elnevezésű túraút, de az Eresztvényről Somoskőújfaluba tartó P jelzés is. Ez utóbbi áthalad a 146 méter hosszú ipari alagúton is. Az ország egyetlen olyan túraútja ez, amely egy alagúton halad át az erdő közepén. Bár a barlang aljzata egyenletes, jó, ha van nálunk elemlámpa; 146 méter elég nagy táv ahhoz, hogy enélkül a közepén már sötétben botorkáljunk.

Mint ahogy arról Klösz György 1873-as felvétele is tanúskodik, a környéken állt egykor egy látványos völgyhíd is, amely azonban 1930-ban, egy emberéletet is követelő tragédia során elpusztult: a kocsik alatt a viadukt és annak középső pillére leszakadt, így a kővel megrakott csillék a rajtuk dolgozó fékezőkkel együtt a mélybe zuhantak (az egyik fékező szörnyet is halt a balesetben, a többi súlyosan megsérült).

Beomlás miatt ideiglenesen zárva.