Nagy-mező (Bükk)

A töbrökkel fodrozott Nagy-mező geológiai felépítéséről és értékes növényvilágának ritka fajairól a turistaút mellett található információs táblák mesélnek. A rétet felfűző tanösvényen körbe is járhatjuk a látványos és fokozottan védett környezetet, az autóforgalom elől elzárt aszfaltúton pedig kerékpárral is átszelhetjük a tájat. A Nagy-mező közepén, az útelágazásban paddal is felszerelt esőbeálló található. A rét északi nyúlványából keletre kiágazó K+ jelzés mentén áll a lipicai ménes nyári istállója, amiben a 2020-as években már ritkán látni lovakat, pedig a ménes egy része sokáig szabadon kószált nyaranta a Nagy-mezőn. A jelzés innen ligetes fenyvesben, mély töbrök peremén kanyarog, sajátos hangulata miatt érdemes végigjárni.

Fontos megjegyezni, hogy a terület fokozottan védett, és a helyi élővilág megőrzése érdekében ne térjünk le a turistautakról, ne tapossuk vagy szakítsuk le a virágokat!

Növények oázisa

A 800-900 méter magasan elterülő Bükk-fennsík mészkőből felépülő karsztplatóját több kisebb-nagyobb rét foltozza, mind közül a legnagyobb kiterjedésű a Bánkúttól délre fekvő Nagy-mező. Különlegessége nem csupán méretében áll, fekvésének és egyedi mikroklímájának köszönhetően fajgazdag növénytársulással rendelkezik. Sík felszín helyett tagolt domborzat jellemzi, kisebb-nagyobb töbrök lyuggatják a felszínét. A mélyedéseket a növényzet is kirajzolja: a déli kitettségű, naposabb töböroldalakon a Déli-Bükk sztyepprétjeinek fajait, az északi, hűvös lejtőkön, illetve a töbrök alján magashegységi növényfajokat (is) találunk. A töbrökben kifejezetten hűs, olykor zord viszonyok uralkodnak, mivel a zárt mélyedésekből nem jut ki egykönnyen a nehéz, hideg levegő. Az aljukon nyári hajnalokon is előfordulnak mínuszok, télen pedig országos hidegrekordok.

A rét mélyedésben, magasabb hegykeret ölelésében terül el a fennsík központjában, körülötte bükkösök fedik a lejtőket. A telepített fenyvesek a klímaváltozás miatt legyengültek, jelentős részüket kivágták, nagyobb, összefüggő foltjuk 2025-re csak a Nagy-mező északi oldalában maradt meg. A lágyszárú gyeptársulások rejtik az igazi különlegességeket, a déli oldalon egy jókora területen kerítés védi őket a taposástól és a vadak rágásától: sztyepprétek, szálkaperjés félszáraz gyepek, franciaperjés kaszálórétek, verescsenkeszes hegyi rétek, szőrfűgyepek, erdei kékperjés rétek mozaikja színesíti a Nagy-mezőt. Az egyik legféltettebb növényt, a nemzeti park címerét is díszítő szártalan bábakalácsot jó eséllyel a mező délnyugati részét átszelő tanösvényen láthatjuk.

Az erdőszéli részeken hegyi juhar, magas kőris, közönséges nyír, rezgő nyár alkot foltokat, de elvétve vadkörtét, vadalmát, berkenyét is lehet látni. A töbrök némelyike időszakos víznyelőként működik, többnyire nem tarkítja őket cserjés, de néhol magaskórós alakult ki az aljukon.

A Nagy-mezőn 77 védett növényfaj mellett 5 fokozottan védett faj is található: a sokcimpájú holdruta, az északi sárkányfű, a tüzes liliom, a bugás veronika és a gömböskosbor gazdagítják a táj flóráját.

Hepehupás terep

A karsztos fennsík jellemző felszínformái a víznyelők vagy töbrök. Kerek, tányérszerű alakjuk sűrűn tagolja a Nagy-mezőt, egymás mellett sorakozva töbörsorokat alkotnak. Méretük eltérő, általában 20 – 30 m, de 150 - 200 m átmérőjűek is akadnak köztük. Mélységük szintén változó: 6 - 8 m, azonban vannak 20 - 25 m mély, aknaszerű töbrök is.

Kialakulásuk összetett és hosszú folyamat eredménye: a felszínt egykor a szomszédos vulkánokból lehullott, viszonylag puha rétegek fedték, a patakok ezekbe vájták völgyeiket. Amikor egy patak átvéste a tufatakarót, elérte az alatta fekvő mészkőréteget, amibe víznyelőt oldott, és a felszín alá bukott. A nyelő azonban csak addig működött, amíg a vízfolyás hátrébb, egy másik ponton át nem véste magát a tufafelszínen, és újabb víznyelőt oldott a mészkőbe. Az eltömődött, inaktív nyelők maradványai a töbrök, amiknek sora kirajzolja a régi patakvölgyeket.

A töbrök főleg a Nagy-mező déli és keleti felén mélyülnek, egyikük oldalában, a borókabokrok és fenyők szorításában kulcsosház is áll.

Ember alkotta táj

A Nagy-mező kialakulásában és jelenlegi méretében – hasonlóan a többi bükki réthez – meghatározó szerepe volt az emberi tevékenységnek. Az iparosodás idején a fennsíkon nagy méreteket öltött az favágás: a huták, illetve a boksák óriási mennyiségű fa kitermelését, eltüzelését igényelték. Ennek következtében hatalmas, egybefüggő nyílt területek jöttek létre. A rétek legelőként, kaszálóként hasznosultak: például a Nagy-mezőn át vezetett az egyik fontos, fennsíki csordaút. A hegyvidéken szarvasmarhák, lovak, disznók és juhok kószáltak, melyek tömegesen rágták le a csemetéket. A tisztások méreteiről árulkodik az adat, miszerint 1911-re Létrás, Jávorkút és a mai Nagy-mező egyetlen hatalmas rétben olvadtak össze.

Az évszázados területhasználat eredménye a rendkívül fajgazdag flóra, ami 1954 óta védett.

Kerítés és klíma

A Nagy-mező értékesebb területeit kerítéssel védi a Bükki Nemzeti Park. A háborítatlanságnak köszönhetően a ritka növényfajok az elmúlt évtizedekben jelentősen megszaporodtak, ugyanakkor a klímaváltozás ennek a területnek a flórájára is hatással van. A szőrfűgyepek mára összezsugorodtak, a magashegyi és hideg kontinentális klímát kedvelő növényfajok is küzdenek a nyári hőséggel.

Egész évben szabadon látogatható. A terület fokozottan védett, a turistautakról letérni a növények védelme érdekében tilos!

Ingyenes