Erődített református templom, Balatonalmádi

Balatonalmádi református templomának elődje minden bizonnyal már a 11-12. században állhatott. Ekkoriban Szárberény névre hallgatott, és a veszprémvölgyi apácák birtokát képezte a falu, amely körülvette. Az egyhajós templomot előbb a 13. században bővítették, majd a 14-15. században építették át gótikus stílusban, erre – és a megelőző román kori stílusjegyekre – ma leginkább a kívülről megfigyelhető ablakkeretek emlékeztetnek.

1567-ben a törökök elfoglalták az ekkor már Vörösberény névre hallgató falut, a 17. század elején pedig már biztosan itt voltak a reformátusok is, akik hosszan tartó harc árán szerezték meg a templomot a katolikusoktól – hol az egyik, hol a másik fél tulajdonában áll az épület az 18. század első felében. A templomot körülvevő kőfal is erről az időszakról tanúskodik: 1739-ben emelték az éppen birtokon belül lévő reformátusok, kifejezetten védelmi céllal (azaz nem Árpád-kori erődtemplomról van szó).

Ma a templom nyugalmat áraszt a kőfal ellenére is, szigetként emelkedik ki a Veszprémbe vezető út mellett. A kőfal déli oldalán nyitott kapun lehet átjutni, néhány lépcső megmászását követően. A templomba lépés előtt érdemes körbejárni az épületet, a román és gótikus stílus jegyei kutatva. A templombelső a református templomokra jellemzően egyszerű, és leginkább az utolsó, 18. század végi barokkos átépítés nyomait viseli magán.