Zalaegerszegi olasz katonai temető

Zalaegerszegen már 1914 szeptemberére megteltek a kórházak sebesült katonákkal, így kórházzá kellett alakítani a főgimnázium földszintjét és első szintjét is. Ekkor még csak a „saját” sebesültek – azaz az Osztrák-Magyar Monarchia, azon belül is a Magyar Királyi Honvédség és a Császári és Királyi Hadsereg – kaptak helyet a zalai megyeszékhely kórházában.

A háború alatt hamar elkezdett akadozni a mezőgazdasági termelés (a munkaképes férfiak nagy része a fronton volt), ezért a vármegye a földművelésügyi miniszterhez fordult azzal a kéréssel, hogy segítse elő egy hadifogolytábor létesítését Zalában. A kérés hamar meghallgatásra talált, mert 1915 májusában már a pozsonyi katonai kerületparancsnokság hívta fel a város polgármesterét egy, a hadifogolytábor kialakítására alkalmas, a város tulajdonát képező telek átadására. A létesítendő tábort
20 000 fősre tervezték, és már az év végén 3600 katona tartózkodott a helyben „Magyar Szerbiának” vagy „Drótfalunak” is nevezett lágerben, amelyet 1920-ban internálótáborrá alakítottak át.

A parktemetőt a 19. századi angolkertek mintájára alakították ki, magas fák, bokrok, összefüggő zöldterület jellemzik – akár még a kellemes jelzőre is rászolgálna, ha nem tudnánk, hogy 1656 katona nyugszik itt, köztük a Nagy Háború 720 olasz áldozata. A hiányos dokumentáció miatt sokaknak a nevét sem tudjuk: az ismeretlen hősi halottakról, akiket tömegsírba temettek, az obeliszk emlékezik meg. A számozott keresztek alatt olasz, a sisakos kövek alatt más nemzetiségű katonák nyugszanak.