Hortobágyi kilenclyukú híd

Már a középkor óta fahíd vezetett át a Hortobágy folyón, hiszen a Debrecen és Pest-Buda között vezető útvonal kiemelt fontosságú volt a kereskedelem szempontjából. A debreceni marhakereskedők is itt hajtották át a csordáikat nyugat felé, akár egészen Bécsig, de erre vezetett a sóút is, amely az erdélyi sóbányákat kapcsolta össze a Felső-Tisza-vidékkel a Hortobágyon keresztül. A fa építmény azonban nem bizonyult ellenállónak a nagy terhelés, a folyamatos árvizek és az egyéb időjárási viszontagságok ellen, ezért Debrecen városa (Hortobágy egy része ekkoriban Debrecenhez tartozott) 1827-ben felkért három építőmestert, hogy tervezzen egy kőhidat és hozzá költségvetést is, amelyet aztán nyilvános tárgyalás követett.

A nyertes terv

A tanács az Egerből Debrecenbe települt mestert, Povolny Ferencet bízta meg a híd építésével, aki a kilenc boltíves, klasszicista stílusú híd tervével pályázott. 1833-ban készült el az azóta emblematikussá vált építmény, amelyet azóta többször is felújítottak, de ettől eltekintve építése óta eredeti formájában látható. Povolny a hídfeljárókat tölcsér formájúra – azaz a híd felé szűkülőnek - tervezte, hogy az állatokat könnyebb legyen felhajtani rá. Ennek nyomait ma is láthatjuk, noha már nem csordák, hanem a 33-as főút vezet át rajta: ezzel a 167,3 méter hosszú látványosság megszerezte a leghosszabb hazai közúti kőhíd címet is. A maga korában igazi mestermunkának számított, a tervező Povolnyt 1835-ben fel is vették a debreceni építészeti céhbe.

Érdekesség, hogy a híd nem előzmény nélküli: a Karcag melletti Zádor-éren 1809-ben épült híd eredetileg szintén kilenclyukú volt, és szintén a Pest és Debrecen közti országút forgalmát biztosította a mocsaras vidéken. A hídpilléreket azonban 1830-ban elmosta egy áradás, és 1834-es újjáépítésekor már csak öt lyuk maradt. A Tisza szabályozását követően ma szárazon állva lehet megcsodálni a vízügyi műemléket.

Miért pont kilenc lyukú?

Hogy miért éppen kilenc lyukú a hortobágyi híd, arról számos legenda kering. A legismertebb szerint a környék híres betyárja, Rózsa Sándor épp a csárdában mulatott, amikor a közeledő pandúrok elől menekülnie kellett. Igen ám, de nem volt híd a folyó felett, amelyen át kellett kelnie, erre kilenc szeretője saját testéből hidat alkotott, és így menekült el a betyár a folyón keresztül.

Mások szerint a Hortobágy kilenc betűje lehetett az ihlető, de valójában ennél sokkal prózaibb az ok. Az akkori építési technikával téglából csupán tíz métert tudtak átívelni, a folyó medrének két ellenfala közötti távolság pedig 92 méter. A tervező számításai szerint így tíz pillérre volt szükség, ami kilenc boltívet jelent ezen a távolságon. A példának tekintett Zádor-híd tervezője szintén egri illetőségű volt, így nem elképzelhetetlen, hogy Povolny személyesen is tanulmányozhatta a terveit.

A pusztai találkozópont

A híd a középkor óta fontos szerepet töltött be a környéken, 1346-ból már iratokban is említik, mint átkelő- és vámszedőhelyet. Később itt adták-vették az állatokat, 1699-ben pedig a híd lábánál épült fel az Alföld másik ikonikus épülete, a Nagycsárda (csak jóval később, a 20. században alakult ki maga Hortobágy település). Hamarosan a puszta legfontosabb eseménye lett a vásár, ahol már nem csak az állatok cseréltek gazdát, de a környékbeli kézművesek is ide jártak portékáikkal. 1892-től már engedélyezett, „hivatalos” vásárt tartottak, és ez a hagyomány a mai napig tovább él az augusztus 20-i hétvégéken megrendezetett Hídivásárban.

1999 óta a Kilenclyukú híd a Hortobágyi Nemzeti Park részeként az UNESCO Világörökséghez tartozik.

• Egész évben szabadon látogatható.

Ingyenes