Tapolcai járás

Csatlakozva a többiekhez, szerintem sem volt annyira nehéz a túra, bár száraz és szélmentes időben mentem, esőben vagy az után más arcát mutatja ez a barátságos táj. Ahogy látom, más is belefutott a villanypásztorba (1 hete ugyanígy jártam az Őrségben), de nem zavart, átbújtam alatta. Viszont a túloldalon, a villanypásztoron túl, a kijelölt útvonalon 2 felnőtt ló és egy csikó bámult rám békésen csak úgy szabadon. Ők hogy kerültek oda? Nem mintha zavartak volna, nem is féltem tőlük, legközelebb vigyetek sok sárgarépát az elkerített és el nem kerített lovaknak és adjátok át az üdvözletemet. A fennsík és a bazaltos erdőrészek nagyon szépek, a lápnak csak az emlékét találtam. Az útvonal végig ki van taposva, nem kellett bozóton átvergődni, jó időben magasszárú cipő nélkül is teljesíthető. Remek túra volt, ajánlott.

Fantasztikus látvány fogadott a Csobánc tetején, és az odáig vezető túraút is érdekes volt, házacskákkal, szőlőkkel. Felfelé vannak kicsit meredekebb részek, de annyira azért nem vészes. Abszolút ajánlom. Sokfelé jártam már az országban, a Csobánc tetején a látvány top kategória.

Nagyon jól éreztük magunkat, igazi családi kis séta volt, a kövek pedig izgalmas mászás-élményt adtak a gyerekeknek.

4 és 6 evéssel jártuk le, 3 óra megállókkal mert annyira érdekes. Kilátás gyönyörű a tanúhegyekre. Abszolút megéri a nyaraláson sort keríteni a tanösvényre!

Szentbékkálla egy ékszerdoboz, rendezett, jellegzetes portákkal. Nekem abszolúte adta a mediterrán hangulatot :) Maga a túra valóban könnyű, melegebb időben is bevállalható, mert nagyrészt a fák koronájának védelmében haladhatunk. Én pár kiegészítést tennék, ami számomra nem volt egyértelmű: a templomhoz felvezető lépcső nem a templommal szemben, hanem az oldala felől keresendő. A palotaromtól vezető ösvényecske valóban meredek, jófejség lenne az önkormányzat részéről, ha elhelyezne egy korlátot, maga a szakasz nem hosszú, de az olyan bénácskáknak, mint én vagyok, nagy segítség lenne. Arra is figyeljetek, hogy a Kőtenger Panzió mellett ne menjetek el, a lejáró ott van közvetlenül a bejáratuk mellett, egy nagy eperfa alatt ha éppen autó parkol ott, észrevehetetlen. A Kálvária-kereszt mellett él egy néni, azt nem tudtuk meg, hogy ő a művész, de szépséges apróságokat lehet nála vásárolni, aki gyűjti a hűtőmágneseket, ott be tudja szerezni. A kőtenger felé van egy pont, ahol szinte kínálja magát, hogy menj fel, ott tényleg menj fel, mert ott lesz a lényeg :) Onnan már könnyű lesz megtalálni a jellegzetes köveket. A kőtenger után már viszonylag gyorsan vissza lehet érni a faluba, ahol érdemes felkeresni a Könyvtár bisztrót, amelyet az önkormányzat üzemeltet, így a fogyasztásoddal a falu működését támogatod (talán a majdani korlátot is a palotaromnál :)).

életem első kék túrája, nagyon élveztem, biztos lesz folytatás.

Idei első túránk volt, idénynyitónak remek volt. Nem túl nehéz, de azért kellemesen elfáradtunk a végére és mivel jó idő is volt, nagyon jól éreztük magunkat és közben körbebarangoltuk a hegyet.

Szuper túra, tökéletes leírás. A javasolt útirány/nyomvonal kifejezetten jó volt, mert a legtöbben a másik irányba mennek, és arra túl sokan vannak.

A sajtó kéretlenül beharangozta, hogy túraidő lesz hétvégén, így bár relatíve korán érkeztem, már emberek vonultak kisebb csapatokban, ezzel kénytelen voltam megbékélni :) Ebben sokat segített maga az útvonal, amely mindenből tartalmazott egy kicsit, pont megfelelő arányban. Az első szakasz kihívása a szokásos bújócska a fatörzs alatt, amely vagy törpejárásban vagy Fenyő Miklós emlékére limbózással kivitelezhető. A kilátóba nem mentem fel, mert emberek voltak rajta, de nem is gond, hogy kihagytam, mert a számomra érdekes rész eztán következett, és sikerült leválnom a külvilág zajáról, elfelejtkeznem az óriásplakátokról. A kora reggeli napfényben különös színekben játszott a fedett kutak (vagy források) tiszta vize (kintről figyeltem, nem mert bejjebb menni a vészjósló pókhálók miatt), majd empátiával azonosultam a mezőn árválkodó hatalmas földmunkagéppel. Vajon én is ennyire tájidegen vagyok ezen a bolygón? De nem vártam meg a választ, mert a horhosnál két jópofa, barátságos, jólnevelt kutyával találkoztam, akik gazdájukat kísérték. A Vaskapu-árok feletti mezőre érve csendes eufória-szerűség öntött el az éledező természetet láttán, a csörgedező pataknál elidőztem egy kicsit, úgyis szezonális, nyáron nyilván nem lesz itt. A fejemben szóló jukebox a Depeche Mode egyik dalát kezdte játszani ("hidegen hagy, ha a semmibe tartasz, de kérlek, legalább a Világra vigyázz"), elhaladva a rendkívül szimpatikus magányos és különleges fa mellett a fennsíkra tévedtem, itt már a Bikini "közeli helyeken" c. dalát dúdoltam. Az jutott eszembe, hogy ha az emberiség meg akarna szabadulni tőlem, ide száműzzön egy pácolt, szigetelt faházva, elektromos árammal, vízzel és napi élelmiszerellátással és nekem ez elég lenne a hátralevő életemre. Éjjel figyelném az üzekedő szarvasokat és vaddisznókat, reggel pedig ismerősként köszönteném a környező magaslatokat. Gyakorlati tanács: nem kell bozótvágó; szárazabb időben érdemes végigjárni, mert sok a meredek, földes-köves szakasz, felázottan _ez_veszélyes_ ;) a gyereket kötözzük magunkhoz. Szentbékkálla és a környező települések utcái szűkek, hajóval nem érdemes elindulni, gyakran csak 1 autó fér el normálisan. Érdemes újrajátszani nyáron is. "Köszönöm, hogy zavartam, nem akartam."

Ha lakonikusan kellene összefoglalnom: felfelé és lefelé is meredek :) Az évszaknak megfelelően a rengeteg sár tovább nehezítette az emberes emelkedőket, nem segített, hogy az erdészeti és vadászati járművek külön előkészítették a talajt a finnyás túrázó számára. Megint nem olvastam el tüzetesen az útleírást, így kerestem a krokodilt, de nem leltem, szerintem nyáron visszajövök szárazabb időben és figyelek. Két másik korábbi túrám útvonala részben fedte ezt, a Szent Miklós forrásnál ősszel jártam már, akkor nem foly belőle víz, most igen. A környéken már nyílik a hóvirág, óvatosan tapossatok. A forrástól és a monostor romjától kb. 500 m-re található a katonai kutyák temetője, érdemes meglátogatni, én kifejezetten ezért jöttem, az útvonal másodlagos volt. Az út második felében az ott látottakon rágódtam és arra jutottam, hogy végső soron csak a kutyák a barátaink. Ide visszatérek és hozok is emléket majd a sírokra. Nemesvita jó helynek tűnik, kicsi falu nagyon szűk utcákkal, az autóval templomnál álltam meg, nincs messze a kiindulóponttól, de senki ne számítson nagy parkolóra, 2-3 autó fér el legfeljebb.

Nehéznek nem mondanám, inkább hosszúnak. Többségében sík terepen, földúton, aszfalton kell gyalogolni. Az eleje sem annyira kaptatós a Csörgő-hegyre, pedig kiadós esőzés után mentem. A turistajelek mindenhol jól felfestettek. A látvány csodálatos. Abszolút megéri!

Nekünk tetszett ez a túra, a terep is könnyű volt. Salföld gyönyörű, ahogy az egész környék is!