Királyháza

Királyháza a behajtási engedélyhez kötött Kemence–Diósjenő erdészeti magánúton (részletek a „Megközelítés” menüpont alatt), a hegység egy központi pontján fekszik. A fontos turistaút-csomópontból a szélrózsa minden irányába vezetnek jelzések: északra, a Hegyhátra felkapaszkodva Kemence, Bernecebaráti, Hont és Drégelypalánk felé, a völgyben keleti irányban Nagyoroszit és Diósjenőt érhetjük el, dél felé pedig legyezőszerűen ágaznak szét a Csóványos északi gerinceit „ostromló” turistautak. Maga az üdülőtelep csak néhány házból áll, ezek közül kettő az erdőgazdálkodó Ipolyerdő Zrt. tulajdona – a Királyháza alsó és Királyháza felső vendégházak –, míg a többi magánszálláshelyként működik.

Királyházán nincs pad és asztal, így lepihenni nincs lehetőség.

Királyok vadászhelye, vasutak ütőere

Királyháza történelme egészen a 15. századig nyúlik vissza. Mátyás király sokat járt ide, egyik kedvenc vadászterületére a feleségével, Beatrixszal. Rájuk emlékeztet több környékbeli elnevezés is: a Királyné pallagja rét, a Király-kút, de maga Királyháza is. A Kemence-patak völgye a későbbiekben is fontos szerepet töltött be: az egyik fő „ütőere” volt a 19. századtól felgyorsuló fakitermelésnek és a szállítást segítő kisvasúthálózatnak. Ez utóbbinak egykori műhelye is itt, Királyházán működött.

A mai Királyháza felsőt 1907-ben építtette bernecei Szokolyi Alajos. A vadászház gyakori vendége volt József Ágost főherceg, aki a környéken ejtette el ezredik szarvasbikáját. Ennek állít emléket a közeli Rakottyás-bércen a József főherceg-emlékmű.

A ma szakszervezeti üdülőként funkcionáló Királyházi Turistaház épületét merőben más társadalmi csoport emelte: az orvostanhallgatók túraegyesülete egy használaton kívüli pajtát alakított át, és nyitott meg a nagyközönségnek turistaházként 1936-ban.

A Királyházát Kemencével és Diósjenővel összekötő műutat 1938-ban, az első bécsi döntés után építették, hogy az akkori Csehszlovákia felé védett felvonulási útvonalat alakítsanak ki.

Egész évben szabadon látogatható.

Ingyenes