Kápolnapuszta (romtelepülés és temető)

Kápolnapuszta a Rockenbauer Pál és csapata által forgatott Másfélmillió lépés Magyarországon című sorozatban is szerepelt. Az 1979-ben forgatott film még épp megörökítette a falu utolsó épületeit és egyetlen lakosát, Farkas Lászlót, aki egy évvel később meghalt. Halálával Kápolnapuszta is megszűnt létezni – megmaradt épületeit eldózerolták, csupán egy ház és a temető emlékeztet a hajdani településre.

Napjainkra ez a ház – amit 1958-tól az 1990-es évekig a Fejér Megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatala turistaházként használt – is csupán rom. Az évről évre pusztuló épület napjai is meg vannak számlálva, és jelenlegi állapotában mintha csak a saját mútjának emléket állító szobor lenne. Rockenbauer Pál filmjében Kápolnapusztával kapcsolatban több mindenről is szó esik, de a település életét megpecsételő véres eseményről semmi – az aktuális politikai rendszerben erről nem lehetett beszélni.

Véres múlt

Az egykor Boldogasszony-kápolnának is hívott települést először 1440-ben említik okiratok, a török időkben többször elnéptelenedett. A 18. században újranépesített Kápolnapuszta végső pusztulását a 20. század hozta el. Az egykori település ma is gondozott temetőjében a sírok többségén egy időpontot látunk: 1945. március 16.

A 16 házat és az 1930-as években is 62 főt számláló sváb település a II. világháború végén véres esemény helyszínévé vált. Ekkor jelent meg a faluban a 2. Ukrán Front egyik zászlóalja, és minden 15 évnél idősebb férfit agyonlőttek, csupán egy ember élte túl a vérengzést csodával határos módon – ő az éjszaka leple alatt el tudott menekülni.

A háborút túlélő kápolnapusztai lakosok elköltöztek. Az 1950-es években már csupán négy család lakta a falut, az 1960-as évek végére pedig már csak egy lakója volt a szebb napokat megélt sváb településnek. Egykori lakóinak életét, hétköznapjait a temető melletti táblán képek mutatják be.

Forrás és pihenő

A mai Kápolnapuszta nem csupán egy temetőt és egy ház omladozó maradványait foglalja magában. A völgyszoros csendes környezetében találjuk a már-már elapadt Vörösmarty-forrást és a hozzá tartozó erdei pihenőhelyet, amire már ráférne a felújítás. A forrás kifolyócsöve hiányzik; vizének fogyasztása nem ajánlott.

Egész évben szabadon látogatható.