Nagycenki Széchenyi-kastély

Bár a nagycenki Széchenyi-kastély szerénynek tűnik a közeli fertődi Esterházy-kastélyhoz képest, az épület mégis a velünk élő történelem részét képezi, és emléket állít az itt lakott „legnagyobb magyarként“ ismert Széchenyi Istvánnak.

Az épület barokk stílusban épült 1750-ben, de a felújítások és bővítések közben egyre több klasszicista jeggyel látták el. Ma az épület középső részében a Széchenyi István Emlékmúzeum található, ami a Széchenyi-család, de külön kiemelve Széchenyi István történetét és munkásságát mutatja be. A földszinti tárlaton korabeli enteriőrben ismerhetjük meg Széchenyi István életének jelentősebb állomásait, melyekhez tanúbizonyságként eredeti tárgyi emlékeket is megtekinthetünk.

A 2014-es kiállítás-megújulás keretében külön teremben, klimatizált tárolóban helyezték el Széchenyi István halálakor viselt ruhadarabjait. Az emeleten a gróf munkásságába nyerhetünk betekintést, a Lánchíd építésétől a dunai hajózáson keresztül a lótenyésztésig. A nyugati szárnyban tekinthetjük meg a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum „A magyar ipar Széchenyitől a XX. századig“ című állandó kiállítását is. Érdemes a keleti szárnyban lévő istállókba is bekukkantani: a főbejárattól balra induljunk el, a kastélyt megkerülve. Az egykori gazdasági szárnyban a méntelep kapott helyet.

Az ugyancsak itt található Vörös-kastély egykor kastélyszállodaként működött, azonban mára csak kiállításoknak ad otthont.

A kastéllyal szemben, a főút túloldalán kezdődik a híres, 250 éves, 2600 méter hosszú hársfasor, amelynek végén található Széchenyi István fiának, Bélának és feleségének, Erdődy Hannának a síremléke. A kastély és a kiállítás mellett a Széchenyi-örökség része a Széchényi-család mauzóleuma a nagycenki temetőben.

A kastély története

II. Széchényi György 1711-ben örökjogon megváltotta Nagycenket, innentől a település és a Széchenyi-család története véglegesen összefonódott. 1741 után vált biztossá, hogy az Esterházyaktól zálogon nyert Fertőszéplakra viszont nem tudnak örökjogot szerezni, ezért Széchényi Antal generális áthelyezte az uradalom központját az akkori Kiscenkre, és megbízta Franz Anton Pilgram osztrák építészt, a fertőrákosi püspöki kastély tervezőjét egy kastély megtervezésére a majorsági épület helyére.

A kastély építése 1750-re fejeződött be a helyén álló épület falainak felhasználásával. Az eredeti terv ugyan nem valósult meg, de irányt szabott az építkezésnek. Ekkor készült el a rizalit (az épület középen kiugró része) oromzatában lévő Széchényi-Barkóczy egyesített családi címer, rajta az 1750-es évszámmal. A bejárat kovácsoltvas kapuját őrépületek fogták közre. A bejárat és a kastély között franciakert húzódott. A főépület középső részének emeletén nagytermet alakítottak ki. Az épület keleti oldalán kétszintes kápolnát, a nyugati oldalán színháztermet építettek.

Széchényi Antal 1767-ben meghalt, de végrendelete értelmében az örökös, Széchényi Ferenc csak Antal feleségének, Barkóczy Zsuzsannának a halála után költözhetett be 1783-ban.

1791-ben Széchényi Ferenc Hefele Menyhérttel terveket készíttetett az épületegyüttes bővítésére. Az építész kétemeletessé bővítette volna a kastélyt, a gróf azonban sokallta az ezzel járó költségeket, ezért Ringer József, az építkezés vezetője az eredeti tervből csak bizonyos elemeket használt fel. Ekkor kapott az épület erkéllyel és domborművel tagolt klasszicista homlokzatot. A kastély átalakítása végül csak 1820-ban, Széchényi Ferenc halálának évében készült el, aki végrendeletében megosztotta birtokait két fia között. Nagycenk és Kiscenk, valamint maga a kastély így jutott Széchenyi Istvánnak.

Széchenyi István mintagazdaságot hozott létre a birtokon, valamint a kastély egyes részeit 1834 és 1840 között Hild Ferdinánd soproni építésszel átépíttette és korszerűsíttette. Ekkor építettek a kastélyhoz mindkét oldalon egy-egy derékszögben csatlakozó szárnyat, amikben Magyarországon elsőként fürdőszobák, valamint vízöblítéses vécék voltak, sőt bevezették a kastélyba a gázvilágítást is. Az épület 1860-ban, Széchenyi halálának évében nyerte el végleges formáját. Ekkor fejezte be Széchenyi Béla (Széchenyi István fia) a Virágházat. Az ő nevéhez kötődik az angolpark dendrológiai (a növényrendszertan fás növényekkel foglalkozó ága) kertté formálása is.

1944-ben a parkba hullott bombák miatt az épület légnyomásos sérüléseket szenvedett, ezeket még azonnal kijavították. 1945 június-júliusában azonban az itt tartózkodók mindent kidobtak a kastélyból és elégettek. Ezután a kastély állapota folyamatosan csak romlott, addig, hogy az 1950-es évek második felére szinte már csak a falai álltak.

Az épület felújításának szándéka először az 1950-es évek végén merült fel, a gondolatot nem sokkal később tett is követte, ugyanis 1961-re ismét tető került az épületre. 1973. szeptember 21-én befejeződött a rekonstrukció első üteme, ekkor nyílt meg a Széchenyi István Emlékmúzeum a főépületben. A teljes épületegyüttesen végzett munkálatok végül csak 1988-ra fejeződtek be.

A múzeum anyagának összegyűjtésében, a szakmai munka koordinálásában elévülhetetlen érdemeket szerzett dr. Környei Attila történész, aki haláláig (2000) volt igazgatója a múzeumnak.

Nyári nyitvatartás (április 1-től szeptember 30-ig):

• hétfőtől vasárnapig 10:00-18:00

Téli nyitvatartás (október 1-től március 31-ig):

• hétfőn zárva
• keddtől vasárnapig 9:00-17:00

• felnőtt: 3900 Ft
• diák/nyugdíjas: 1950 Ft
• 6 év alatt, 70 év felett: ingyenes
• családi jegy: 9000 Ft
• parkláttogató jegy: 500 Ft

Az adatok tájékoztató jellegűek, és a 2025 októberi állapotot tükrözik. Érkezés előtt mindig tájékozódj a szolgáltató honlapján, és ha eltérést találsz, írd meg nekünk!