Haláp

Ha a Bakony felé tekintve érkezünk a Tapolcai-medencébe, észak felé egy megtépázott tetejű, csonka hegy emelkedik a lapos táj szegélyén. A 20. századig a Haláp is egy koporsó alakú bazaltvulkán volt, amit jóvátehetetlenül felemésztett a gazdasági érdek, az új világ építési láza. A rendkívül kemény, jó minőségű bazaltot kíméletlenül elhordták a hegy központi részéről, így az eredeti, kb. 400 méteres magasságához képest már csak egy apró kúp emelkedik a délkeleti peremen 358 méterre. A hegy átlagmagassága azonban alig 300 méterre csökkent.

2,7 millió éves korával a Haláp a Balaton-felvidék és a Bakony közel legfiatalabb vulkánja. Ahogy a környező tanúhegyek esetében, itt is vizes környezetben történtek az első, robbanásos kitörések, ezért egy salakos vulkáni gyűrű alakult ki a tűzhányó körül. Ezt a krátert töltötte ki egyenletesen a hígan folyó bazaltláva, ami lassú kihűlésének köszönhetően zsugorodása közben szabályos szerkezetté, öt- és hatszögű oszlopokra töredezett. A Haláp hegy bazaltja rendkívül gazdag ásványi zárványokban.

A közel 100 méter vastag bazalttakarót már a római időkben bányászták, de 1912-ben kezdődött a hegy kálváriája. Az I. világháború után indult be igazán a fejtés, a kiváló építőkövet 1926-tól gépesítve termelték - főként kockakövet bányásztak fővárosi útépítésekhez. A gazdasági világválság megtorpanása után, a II. világháború végi újjáépítési lázban a Halápnak kulcsszerep jutott. Egy időben az ország legnagyobb kapacitásával termeltek itt követ, így aztán a bazaltsapka nagy részét elhordták. A legalsó, 290 méteres fejtési szintben már a vulkáni salak és a pannon tengeri üledékek kerültek felszínre. Utoljára a Ferihegy 2 terminál építése nyelte el a Haláp megfogyatkozott bazaltját, mire az uzsai bánya korszerűbb és kevésbé szembetűnő fejtése vette át szerepét. A halápi bánya 1980-as évek végi bezárása óta a megmaradt bányafalakon gyönyörű, méhsejtszerű mintázatok rajzolódnak ki.

A Bakony-Balaton Geopark részét képező hegy bányaudvarai között a 2010-es évek végére tanösvényt alakítottak ki, ahol a hegy történetét, élővilágát, az egykori bányászatot, annak megmaradt nyomait mutatják be. A Haláp délkeleti szélén maradt a legmagasabb a bazaltsapka, itt a kúp alakú, 358 méteres kiszögellés tetején korláttal védett kilátóterasz nyújt lenyűgöző körpanorámát a Balaton-felvidék és a Bakony keleti határvidékére.

Meghatározó látványelemek a dél felésorakozó tanúhegyek lüktető hullámai: keletről a Csobánc, a Tóti-hegy, a Gulács, a Badacsony és a Szent György-hegy követik egymást. A jellegzetes, szabályos formavilágú hegysor az északi testvér megmaradt tetejéről mutatja a legteljesebb és legharmonikusabb képet. Nyugatra a Keszthelyi-hegység tömbjének fala húzódik, míg észak felé, körülöttünk a Bakony mészkőcsúcsai strázsálnak a Sümegi-várhegytől a Cseket-hegy és a Kis-Bakony kúpjáig, egy kopár, hadászati terület peremén. A kilátást keleten a Déli-Bakony erdős hegyvidéke zárja, ahol a hasonló anyagú, de jóval nagyobb területet elfoglaló vulkánok, az Agár-tető és a Kab-hegy emelkednek a legmagasabbra. Észak felé jó időben előtűnik a szintén bazaltvulkáni eredetű Somló-hegy, a nyugati látóhatáron pedig a Kőszegi-hegység, az Alpok szélső, keleti vonulataival keretezve.