Szarvaskői vár

A Bükk központi részének nyugati nyúlványában, az Eger-patak szurdokában egy meredek, zord sziklaszirten, 300 méter magasan állt valaha a szarvaskői vár. Nevének eredete nem ismert, de a legenda szerint egy vadászat alkalmával a kutyák a szikla tetejéig üldöztek egy szarvast, aki onnan a mélybe vetette magát.

Ahogy sok más korabeli vár építését, ezt is IV. Béla rendelte el a tatárjárás miatt, hogy megerősítse az ország védelmi rendszerét és menedéket biztosítson a lakosoknak. A fennmaradt iratok szerint a király a szarvaskői vár építésének engedélyét 1248-ban adta meg az egri püspöknek, ekkor még "Kerekkőnek" hívták a gömbölyded alakú sziklát. A 13. század második felében épült fel a vár, de hadászati jelentősége nem volt, inkább vadászatok, ünnepségek alkalmával használták. A váruradalomhoz több környékbeli település tartozott, az itt élő jobbágyok a mindenkori várúrnak adóztak. Az 1400-as évek végére kialakult a település is, amelyet eleinte a vár neve után Szarvaskő-alja néven említenek, ez rövidült le a mai Szarvaskő alakra. Mivel ez az erődítmény az Egri vár alá tartozott, az őrség hetente váltotta egymást, és ilyenkor egy tarisznyában kapták meg az egyheti élelmüket. Ezért is hívták ebben az időben az ilyen típusú elővárakat "tarisznyaváraknak".

A 16. században állandó vita és pereskedés tárgyát képezte a jól jövedelmező vár és a hozzá tartozó uradalom. A török hódoltság idejére végül az egri várkapitány fennhatósága alá tartozott, személyesen a híres egri várkapitány, Dobó István vette át a vár felügyeletét. Amíg Eger állta a török ostromot, addig Szarvaskő is tartotta magát, követek, futárok átmeneti szállásaként is működött, bár a lakosok már kezdtek elmenekülni. Amikor 1596-ban Eger elesett, a szarvaskői várat - a sirokihoz hasonlóan - egy kardcsapás nélkül tudták elfoglalni a törökök, mivel a magyar védők, látva a hatalmas túlerőt és a reménytelen helyzetet, elmenekültek. 

Közel száz éven át a törökök uralták a várat, és a hadászatilag fontos észak-déli átjárót. Mikor 1687-ben visszafoglalták a várat, az ottmaradt néhány száz török felvette a Szarvaskői nevet, és keresztény hitre tért.

A várnak a török idők után még volt egy fontos epizódja, amikor Rákóczi híve, Telekessy István egri püspök itt élt részben önkéntes száműzetésben, amíg a pápa vissza nem helyezte hivatalába. A 18. század elejétől a vár elvesztette minden stratégiai jelentőségét, és erősen pusztulásnak indult. Használható köveit a környékbeli lakosság széthordta, beleépítették házaikba, iskolákba, templomokba. 

1910-ben még állt a vár megtépázott homlokfala, 1931-ig pedig egy olyan falszakasz, amely két ablak- és egy ajtónyílást őrzött meg. A 20. századot is megélt falak végül mind leomlottak, így mára csak néhány alapfal, egy toronymaradvány és a várárok maradt fenn az egykor fontos várból. Az orom délnyugati szélén egy országzászló áll az egykor itt állt fakereszt helyén, az ellentétes oldalon pedig egy új keresztet állítottak az egykor itt működött Szent Miklós-kápolna és a várlakó püspök emlékére. A romok alapján a belső vár alapterületének hossza 68 méter, szélessége 14-26 méter lehetett. Két kaput valószínűsítenek a kutatók, a leírások alapján pedig a várban volt egy több emeletes pincehelyiség, egy nagyobb és egy kisebb torony, valamint lakások, konyha és még börtönt is.

Az egykori vár ma kilátóként működik, ahonnan szépen rálátni a hegyek közé ékelődött Szarvaskőre és a környező hegyekre, dombokra. Érdekesség, hogy a szarvaskői várban soha nem végeztek régészeti feltárásokat, és nem törekedtek a vár rekonstruálására sem. Bizakodásra ad okot, hogy a település tervei között 2015 óta szerepel, hogy forrást találjanak a feltárásra és a várromok részleges helyreállítására.

A szerző tippje:

A Várhegy sziklája és környezete már a Bükki Nemzeti park területéhez tartozik, számos védett növény élőhelye. A település központjából a K\ jelzés mentén egy 10 km hosszú geológiai tanösvény mutatja be a vulkáni eredetű kőzeteket és a környék látnivalót, útba ejtve a Major-tetőt, a várromot és az Akasztó-hegyet is.

Ingyenes