Jankovich-barlang

A Jankovich-barlang hazai viszonylatban hatalmas bejárata mögött lyukas tetejű, félköríves sziklapásztákkal körített „kupolacsarnok” tárul fel. A 35 m hosszú és 20 m magas terem 8 m átmérőjű, szinte szabályos kör alakú kürtőben végződik fent, ahonnan természetes fényt kap a barlang első csarnoka. Nem árt tudni, hogy a barlang kürtőiben (védett) denevérek szoktak tanyázni.

A szenzációs hátsó terem

A csarnok végében egy lejtőn keresztül a barlang régészetileg érdekes, hátsó termébe jutunk, ide azonban már nem szűrődik be a fény, érdemes fejlámpát vinni. Az 1910-es évek elején kezdődtek az ásatások, amelyek során számos csont- és cserépmaradvány került elő. A későbbiek során tárták fel a hátsó, belső termet, amely valószínűsíthetően a jégkorszak végén záródott el, és 3000 éven keresztül érintetlen maradt. A nagy szenzációt ez a terem szolgáltatta, mivel a Neander-völgyi ősember által használt kőeszközök kerültek elő belőle, ráadásul sértetlenül. A leletanyagról hosszas vizsgálattal kiderült, hogy az addig ismert egyetlen magyarországi lelőhelytől jól elkülöníthető kultúrából származnak, amelyet a barlang után jankovichinek neveztek el. Maga a barlang Hillebrand Jenő vezető régész javaslatára a helyszínt személyesen is meglátogató és a munkát anyagilag is támogató akkori kultuszminiszterről, Jankovich Béláról kapta a nevét.

A kisebb barlang

A Jankovich-barlang bejáratától nem messze találjuk a kevésbé nevezetes, de szintén szabadon látogatható Baits-barlangot – gömbszerű termével, kerekded formáival azért ez is látványos. Névadója Baits György, Bajót egykori jegyzője, akinek elévülhetetlen érdeme volt abban, hogy az – akkor még Öreg-kői-barlangnak nevezett – barlangban megkezdődjenek az ásatások. 

Ha erre kirándulunk, érdemes a 375 méteres Öreg-kő gerincére is felkapaszkodni, pazar kilátás nyílik fentről.

Ingyenes