Szelestei arborétum

A szabadon látogatható park napjainkban a Szelestei Önkormányzat gondozásában áll, és már 1952-ben országosan védett természetvédelmi területté nyilvánították. A 2010-es években rendezték a területet, feltárták a régi sziklakertet, és jó néhány ritka, különleges növényt telepítettek. A látogatók előzetes kérésére a főkertész egyórás szakvezetésen mutatja be a park növényeit, és az arborétum történelmét is feleleveníti. A legpazarabb időszak a látogatásra a sok évelő miatt a nyár, de az őszi színpompa miatt is megéri visszatérni.

A park közepén álló kastély épülete ma termálfürdőként és szállóként üzemel.

Botanikai értékek

Az arborétum tájképi kert, értéke elsősorban az ősfás sétányokon elénk táruló látványban rejlik. Több fajból álló fenyőcsoportok, tiszafasorral szegélyezett utak, gesztenyeliget, borostyánnal átszőtt szépséges erdőrészletek várják a látogatót. Kiemelkedőek az idős, vastag törzsű egyedek, melyekre néhány példa: a kilikiai és a numidiai jegenyefenyő, a hegyeslevelű liliomfa, a zsindelyes tölgy, a kislevelű- és az ezüsthárs, a magas kőris. Szintén hatalmasak, és még a gróf Festetics Andor előtti időszakból származnak a park szelídgesztenyéi – egyikük korát 300 évesre becsülik. A déli bejárat közelében található a villám sújtotta óriás jegenyefenyő, amely a park legmagasabb (34 m) fája.

A kastély előtt a négy szinten kialakított teraszokat lucok, tuják, álciprusok szegélyezik. Az itt álló álciprus a park nevezetes fája, az intézmény fennállásának 100. évfordulójára kiadott emlékbélyegen és plaketten is ezt örökítették meg. Az 1928-tól kialakított évelőkertben még ma is nagyon sok évelő díszlik. Látványos a 60-80 éves példányt is tartalmazó borókagyűjtemény is. A tölgygyűjteményben fehér-, fűzlevelű-, libanoni- és festőtölgyet találunk. A park egyik legkülönlegesebb ritkasága, a hatalmas, rózsaszín levélszegélyű bükk.

Természetvédelem

A park országosan védett természetvédelmi terület. A területen több ritka, védett lágyszárú is él; a leglátványosabb fajok között találjuk a kockásliliomot és a genyőtét – szebben csengő nevén a királyné gyertyáját.

Két lelkes tulajdonos

1873-ban gróf Festetich Andor alapította a szelestei arborétumot 9 hektárnyi területen. Az angolkertek mintájára kialakított park növényeinek nagy részét egyenesen a Bécsi Világkiállításról hozatta, a különleges fenyőféléket pedig Erfurtból szállíttatta a helyszínre. A kastély körül szinteltolásos teraszokat hozott létre.

1910-ben új, gondos és lelkes tulajdonosa lett a területnek Baich Mihály báró személyében. Az országon végigsöprő filoxérajárványnak köszönhetően könnyen lehetett új területekhez jutni a kipusztult szőlők helyén; a környező földek megvásárlásával és átalakításával 13 hektárnyira bővítette, majd arborétummá fejlesztette a parkot. Az épülettől távolabbi részeken felváltva ligetes területeket, réteket és sűrűbb erdőket alakíttatott ki. Itt sétálva néhol vegyes fenyvesben visz az utunk, máskor tiszafák szegélyezik az ösvényt, liliomfák között sétálhatunk, vagy szelídgesztenye-ligetet szelünk át. Baichnak köszönhetjük az üvegházakat és a világ minden tájáról betelepített növényeket.

A báró igencsak szerette a kertészkedést; szoros barátságot ápolt a kámoni és jeli arborétum kialakítóival. A parkot nagy gonddal és kellő odafigyeléssel alakította ki; a hasonló igényű fajok egymás mellé telepítése megkönnyítette a gondozást. Még arra is kiterjedt a figyelme, hogy a rekkenő nyári melegben az itt sétálók fölé mindig hűs árnyékot adjon a fák lombkoronája. A pázsiton kanyargó utak mentén virágszőnyeg pompázott.

Kivitelezés előtt a várható forma- és színharmónia legtökéletesebb megvalósítása érdekében az elképzelt részleteket megfesttette Kleiner Oszkár festővel. A tulajdonos annyira kertjének élt, hogy birtokát is bérbe adta, jövedelmének tekintélyes részét az arborétum kialakítására fordítva. Az 1920-as évekre már 80 fenyő- és mintegy 2000 lombos fa- és cserjefaj, valamint virágos növény díszeiben gyönyörködhettek a parkba látogatók. A park nem mellesleg nyitva állt a falu lakossága előtt is, akik így magukénak érezték, és a legínségesebb háborús időkben sem tettek kárt benne.

A háború után a területet kiosztották négy gazdának, akik rövid ideig a gyepfelületeket használták. A kis kastély Baich Mihály tulajdonában maradt, aki felajánlotta iskola céljára, maga pedig volt alkalmazottjánál húzódott meg egészen haláláig. A Kert értékét a világháború után is nyilvántartották, így 1952-ben védettséget kapott. Ugyan Baich kezéből kikerülve a kert nem károsodott jelentősen, de megnyugtató és hozzáértő fenntartásban csak 1969-től részesült ismét.

Az arborétum történetének szereplői közül ki kell emelni Papp József főiskolai tanár nevét, aki már 1953-ban elkészítette a kert növényjegyzékét, mintegy 1000 taxont írt le, és később is féltő gonddal ügyelt a gyűjteményes kert állapotára, értékeire. Hasonlóan odaadó munkát végzett Molnár Gyula kertész, az arborétum vezetője, aki 1924-től 1973-ban bekövetkezett haláláig volt annak gondos őre. 1973-tól ifj. Bánó István vezette az arborétumban folyó munkákat.

Világhír

Érdekesség, hogy az ezüsthárs legszebb magyarországi fajtáját az arborétum egyik pompás példányáról szaporították; a világszerte ismertté vált növény latin elnevezésébe is bekerült a település neve: tilia tomentosa szeleste.

Egész évben látogatható.

Ingyenes