Vitányvár

A fogszerűen sorakozó toronycsonkok, a tömzsibb „düledékek” és az ablakokkal áttört falmaradványok együttese a sötét hegyi kerettel kalandfilmes díszletet idéz. A Vitányvár mellől ráadásul a kilátás is szép: messze ellátni a Kisalföld síkján.

Luxemburgi Zsigmondtól az Esterházyakig

Ahogy az már lenni szokott, a várnak számtalan birtokosa volt, Luxemburgi Zsigmondtól a Rozgonyiakon keresztül Héderváry Istvánig, az építtetőjét azonban nem ismerjük, csak annyit tudunk róla, hogy valószínűleg a Csák nemzetség egyik tagja volt. Az oklevelek először a Gutkeled nemzetségbeli II. Mihályt említik várnagyként 1319 és 1324 között, mint királyi vár pedig – „Castrum Vitam, Vytam vagy Wyttam” alakban – 1379-től tűnik fel.

A vár nem úszta meg a törököt: először 1529-ben ostromolták meg, 1543-ban pedig el is foglalták. A következő évtizedek során még kétszer gazdát cserélt, mielőtt Pálffy Miklós 1597-ben végleg felszabadította, rá egy évre azonban inkább felrobbantották, semhogy ismét a törökökhöz kerüljön. A 18. századtól az épület az Esterházyaké volt, ezután elhordták a köveit a környékbeli építkezésekhez.

A Vitányvár Baráti Kör civilek bevonásával rendszeresen végez kisebb állagmegóvó munkálatokat a romokon. A régészeti feltárás a Kuny Domokos Megyei Múzeum irányításával jelenleg is zajlik.

Nincsen vár befalazós történet nélkül

Egy monda is kapcsolódik a várhoz. Újlaki Miklós, a Gerencsérvár ura, lányát, Krimhildát egy német grófhoz szerette volna feleségül adni, így rossz szemmel nézte, hogy az inkább Hédervári Imréért, a Vitányvár tulajdonosáért rajongott. A lovag egy éjszaka meg is szöktette a leányt, és a várába vitte. Újlaki éktelen haragra gerjedt; először megostromolta a várat, de nem járt sikerrel. Ekkor egy áruló várbelitől megtudta, hogy az építménybe titkos út vezet. Ezen keresztül jutott be végül, leütötte Hédervárit, magával hurcolta a lányát, és otthon aztán befalaztatta a vár egyik pincéjébe. Hédervári eközben Mátyás királyhoz ment panaszt tenni, aki nem akarta szó nélkül hagyni a dolgot, és a Vitányvárhoz utazott. Mire megérkezett, Újlaki már rájött, hogy hibát követett el; keblére ölelte a leányát, és mégiscsak feleségül adta a Vitányvár urához.

Egész évben szabadon látogatható.

Ingyenes