Ágasvár

A meredek oldalú, környezetéből kiemelkedő csúcs stratégiai pontjára már a bronzkorban erősséget emeltek: ennek kettős sánca a hegytetőtől pár száz méterre keletre sejlik fel. A védelmi rendszer harmadik, legbelső gyűrűje már a középkori várhoz tartozik, amelyet minden bizonnyal a tatárjárás után építettek, első írásos említése 1264-ből való, akkor IV. Béla birtoka. A vár történelme rövid, és meglehetősen unalmas: különböző belviszályoknak köszönhetően többször vált gazdát, majd legjelentősebb tulajdonosa, a Tari család felépíti hasznosi erődítményét, így funkcióját veszti. Az elhanyagolt várat végül I. Mátyás veszi el az ellene forduló családtól, de újjáépítése nem történik meg.

Ágasvári legendák

„Hej más idők voltak, midőn még Kompolthi Gizáért, az utóbbi vár fiatal árvalány úrnőjéért vívtak itt a lovagok, midőn egy hegedős nemes ifjú hat versenytársat legyőzött s a célnál lett véletlenül ő is áldozat. Hát mikor Ágasvár urának, Ratoldnak (kinek nemzetségéből származtak a Pásztóiak) tündérszép leányát Gindát ismeretlenben elrabolta egy cseh vitéz, a leány öngyilkos lett, az elkeseredett apa meg az elfogott vitézzel s magával levegőbe repíté a várat s a katasztrófa után sült ki, hogy az ismeretlen ifjú nemes az eredetileg cseh Ratoldnak vérrokkona s előkelő ember volt. Milyen szép pár lehettek volna? s milyen szép beszélyt lehetne belőle írni! Mi más idők, mi regényesek! Amennyi vár, annyi rege, annyi románc!” – írja Hanák Kolos, a Mátra Egylet alelnöke 1888-ban, a Magyrországi Kárpát Egyesület évkönyvében.

Ingyenes