A Csörgő-malom romja

A malom a vadregényes Csörgő-patak partján épült meg Mátraszentistvántól délre. A patak nem sokkal feljebb három kisebb patak, a Gedeon, a Hutahelyi és a Nárád egyesüléséből jön létre, és Mátrakeresztesig vezet különleges völgye.

Jelenleg a malomból sajnos pár kövön kívül nagyon keveset láthatunk - mindössze egy emléktábla jelzi néhai helyét az erdőben egy régi fényképpel, s ha a patak felé besétálva az erdőbe felkeressük, még láthatjuk régi árkát. A romokat itt nem a helyi lakosság hordta szét, mint váraink esetében: az eltűnés a Csörgő-pataknak köszönhető. Nem is hinnénk, hogy ez a békésen csordogáló, ártatlan patakocska nagyobb esőzések alkalmával félelmetes robajjal zúdul le a hegyről, a kavicsos iszappal mindent elsodorva, ami az útjába kerül. A legutóbbi kirohanásával 2005 áprilisában elvitte az innen pár száz méterrel feljebb lévő hutahelyet, ádáz pusztítást végzett a medréből kilépve, s Mátrakeresztesre érve a sziklás hordalékkal tűzdelt víztömeg a faluban magával ragadta a hidakat, sőt házakat döntött romba.

Malmok a Mátra völgyeiben

Az állandó vízhozamú, télen-nyáron bő vizű patakok kedvező feltételeket teremtettek malmok kialakításához, hiszen folyamatosan és szinte ingyenesen üzemeltethető rendszer jött így létre. Egy legenda szerint a malmot Jaj-malomnak nevezték a környékbeliek, hisz „jaj” volt annak, akinek a gabonát gyalogosan ide kellett cipelnie a hátán. Egy mátraszentimrei kutatás eredményei szerint a Jaj-malom elnevezés a malomkerék jajongó, nyikorgó hangjából ered.

A liszt és a huták üveggyártásához szükséges finom kavics őrlése csak legenda, amit az utókor találgatása ragasztott rá. A legvalószínűbb, hogy hajdanán egy fűrészmalom állt itt  - Mátrakeresztes alsó részén találunk erre utaló elnevezéseket. A vízi energiával meghajtott mechanikai gépezet a fafeldolgozás folyamataiban nyújtott segítséget. A kerék forgó mozgását fűrészkeretek mozgatásához alkalmas szakaszos, függőleges irányú emelő-süllyedő mozgássá alakította át a szerkezet, mely a fűrészelendő fagerendát folyamatosan a mozgó fűrészlapok felé tolta. Az ilyen malmok működtetéséhez jelentős vízi energiára volt szükség, ezért nagy esésű, nagy víztartalékú patakok mentén létesültek. Az elkészült deszkaárut szekéren vagy vízi úton szállították el.

Más feltételezések szerint ez az épület is kallómalom volt: a kerék fogaiba erősített kalapácsok szűrposztót puhítottak. A víz is csurgott rájuk, miközben a szekrényben forogtak. A hegységben a 19. század elején 17 kallómalom működött, posztójukat az ország távolabbi vidékein is ismerték, használták.