Kalapos-kút

A víznyerő hely az I. világháború során életmentő szerepet töltött be. Ahhoz, hogy jelentőségét láthassuk, vissza kell utaznunk az 1915-ös év tavaszáig. Az Osztrák-Magyar Monarchia úgy döntött, hogy Ostffyasszonyfán egy hatalmas hadifogolytábort épít. Ennek a munkásai orosz és szerb hadifoglyokból álltak, akiket a helyszín közelében, Kissitke határában egy ideiglenes alaptáborban helyezték el földkunyhókban és sátrakban.

A rabokat embertelen körülmények között tartották: a mezőn, ahol a tábort kialakították, semmiféle vízszerzési lehetőség nem volt, így a foglyok nemcsak mosakodni nem tudtak, hanem ivóvízhez sem jutottak. Nem csoda, hogy hamarosan tífusz és kolera kezdett pusztítani köztük, napról napra több áldozatot követelve. Ekkor támadt az az ötlete a táborparancsnoknak, hogy keressék meg a közelben levő forrást, hozzák rendbe a környezetét, hátha ezzel megállítható a járvány. Az akció sikerrel járt. A forrás foglalata fölé egy épületet emeltettek a foglyokkal Zombory Moldován Béla festőművész tervei alapján, a vizet pedig szivattyúkkal juttatták a tábor területére.

A tábor felszámolásával a forrás és környezete gondozás nélkül maradt, így hamarosan újra visszafoglalta a természet. Egészen 2015-ig állt fenn ez az állapot, amikor lelkes emberek összefogásával ismét megújult a környezet: a beszakadt tetejű kupolás építményt felújították, a forrást kitisztították, környezetét is rendezték - így állítva méltó emléket nemcsak az itt fogva tartott és elhunyt katonának, hanem mindenkinek, aki akarva vagy akaratlanul részese lett a háború mindent felőrlő gépezetének.