Eszperantó-forrás

Az eredeti forrást a Természetbarátok Turista Egyesületéhez tartozó újpesti természetjárók foglalták az 1920-as években. Ők leltek rá a térképeken korábban nem jelzett, helyben szlovák névvel illetett kis vízfakadásra, és szabadidejükben (vasárnaponként) látogattak a helyszínre, hogy forrást foglaljanak és menedékkunyhót építsenek. Ehhez meg is vették a falatnyi földet Csév (a mai Piliscsév) községtől, amely állítólag olyannyira támogatta a munkát, hogy még egy kis földdarabot is az egyesületnek adott. Az újpesti turistáknak meghökkentő módon eszperantó alosztálya is volt, és mivel ők dolgoztak a legtöbbet a helyszínen, végül Eszperantó-forrásnak nevezték el a vízfakadást. Más értelmezések szerint a helyszínt dorogi bányászok kezdték látogatni, akik az aktuális politikai irányvonaltól eltérő nézeteik megvitatását leplezendő, találkáik célját az eszperantó nyelv tanulásában nevezték meg.

A forrást és a menedékkunyhót 1928-ban avatták fel, ám a fáma szerint az ünnepség egyik szónoka a nemzetközi összetartozást hirdette, és szaporán elvtársazott, amivel állítólag felbőszítette a községi jegyzőt, aki a „hazafias eszmét" és a „gyászos emlékű kommün" szóhasználatát kérte számon a jelenlévőkön. Ezért az eszperantó nyelv jelképét, az ötágú zöld csillagot a csendőrség leverte, és a község elöljárósága rövidesen határozott a házikó és a forrásfoglalás lerombolásáról, amennyiben nem történik átnevezés. Nem történt, így az új építményeket hamarosan elpusztították (hivatalosan a kunyhót potenciálisan csuszamlásoknak kitettnek, ezért balesetveszélyesnek, a forrást közegészségügyileg kockázatosnak minősítve).

A forrást 1966-ban, egy eszperantó világkongresszus tiszteletére hozták rendbe újpesti eszperantisták, ekkor emelték a kúttal szemközti emlékfalat is. Nem sokkal később még egy rövidfilm is készült a vízfakadás kiépítéséről és sorsáról. (Az eszperantóul és magyarul feliratozott alkotást ide kattintva lehet megtekinteni.) A falat a rajta olvasható emléktábla szerint 2012-ben tatai eszperantisták és helyiek újították fel, a nyomóskutat pedig 2013-ban egy eszperantista vállalkozó, a piliscsévi önkormányzat és önkéntesek építették, hiszen az eredeti forrás az 1970-es években a közeli bányászat miatt kiszáradt.

De az eszperantisták mellett a Vágtató Csigák Természetbarát Szakosztály is nyomát hagyta a helyszínen: a forrás fölött egykori túravezetőjük, Szontagh Ottó emlékére állítottak kopjafát.

Egész évben szabadon látogatható.

Ingyenes