Kisgyónbánya

Az egykori bányatelep lebontás elől megmenekített volt házaiból alakították ki 1980-ban a természetbarátok telepét. A 11 megmentett, felújított épületet természetjáró szakosztályoknak adták ki, akik turistaszállásként működtették őket. A 2010-es évek végére a telep bezárt, azóta felújításra vár.

A bányászemlékmű mellett tűzrakó és padok kínálnak némi komfortot a túrázóknak. Forgalom pedig van: átvezet itt az Országos Kéktúra és a Közép-dunántúli Piros Túra is, és mindkettőnek pecsételőhelye is a telep kapuja.

Egyszervolt bánya

A Bakony északkeleti részén, a föld gyomrában az 1920-as évek elején gazdag szénvagyonra bukkantak, aminek felszínre hozatala több mint 50 éven át adott munkalehetőséget a környékbeli bányászoknak. A kitermelés helyére, a Dültfás-völgybe bányászközösséget telepítettek.

Eleinte a telepre nem vezetett aszfaltút, egyedül a kitermelt szenet szállító vasút jelentette az összeköttetést a a szomszédos településekkel. A szenet kézzel fejtették, a bányajáratokat mindössze faácsolatok biztosították, a megrakott csilléket a munkások maguk tolták fel az emelkedőn gépi segítség nélkül. Később, az 1950-es években már bevezették az áramot, gépek és szállítószalagok könnyítették meg a szén felszínre juttatását, a járatokat betonidomokkal falazták ki.

Az itt élő bányászcsaládok összetartó közösséget alkottak. A nehéz munkáért cserébe a családok ingyen kapták a világításhoz szükséges áramot (ezt a bánya áramellátásához tartozó generátor termelte) és a fűtéshez szükséges szenet.  A gyerekeknek iskolát építettek a templom oldalában; általában egy személy látta el az iskolaigazgatói, a tanítói és a papi feladatokat. A gyerekek többsége, miután elvégezte a hat osztályt, a bányában kapott munkát.

A településen a széntermeléshez kapcsolódó irodaépületek és szerelőműhelyek mellett strandfürdő és kultúrház is működött, ahol zenés-táncos mulatságokat tartottak. A pihenés és kikapcsolódás mellett az orvosi rendelőre is nagy szükség volt, hiszen a bányászok állandó sötétségben, egészségtelen környezetben dolgoztak gyakran erejük szakadtáig – felüdülést jelentettek a bakonyi túrák is.

A hajdani bányászfalu központjában izmos, megkötözött bányász bazaltszobra áll 1959 óta. Az alkotás azoknak (a talapzat felirata szerint Bodó Nándornak, Dorscner Ferencnek és Sprőder Györgynek) állít emléket, akik kitartottak az elveik mellett, és ezért 1944-ben elhurcolták őket.

Amikor a bánya az 1970-es évek elején kimerült, a dolgozókat más helyszínekre (például Balinkabányára) vezényelték át. A bányászoknak otthont adó házak, kiszolgáló-épületek gyorsan pusztulásnak indultak. A többségüket elbontották a közeli Tusnády Ferenc főtanácsos kastélyával együtt.

Egész évben szabadon látogatható a terület. A szállások nyitvatartási idejéről az üzemeltetőknél érdemes érdeklődni.

Ingyenes