Alsómalom

Ecsegtől észak felé indulva a Szuha-patak partja három olyan látnivalót is tartogat, amelyek között elsőre talán nem látunk összefüggést, de némi utánajárással kideríthetjük, hogy a történetük régen szorosan összefonódott. 

Az út bal oldalán először az Alsómalom egykori falának maradványával találkozhatunk, amelyre utólag számos emléktáblát erősítettek. Az épületre sajnos már nem lehet ráismerni. A legérdekesebb itt a hajdani malomkerék, amit egykor a patak vize hozott mozgásba. Lombhullás után könnyen észre lehet venni. Nyáron némi bozótharccal tudjuk megközelíteni, ha a romoktól délnyugati irányba teszünk pár lépést. 

A hajdani malom a víz mozgási energiáját hasznosította. A patak által megforgatott malomkerék tengelyének forgását fogaskerekek, áttételek segítségével tudták akár más sebességű vagy irányú mozgássá alakítani. A technikai fejlődés idővel teljesen kiszorította, elavulttá tette ezt a technikát, így hazánkban nagyon kevés kivételtől eltekintve a vízimalmokat felszámolták. 

Továbbindulva a K+ jelzésen észak felé a jobb oldalra kell figyelnünk. Az árok túloldalán szépen faragott tábla hívja fel a figyelmet a Malom-forrásra, amely itt tör a felszínre. Vizet manapság nem igazán lehet meríteni belőle. Egy régi, korhadt padocskán időzhetünk néhány percet, miközben elképzeljük, milyen népszerű hely volt ez hajdanán: ez volt ugyanis a forrásokban nem túl gazdag környék legbővebb hozamú víznyerő helye, amely a malomban dolgozók szomját is oltotta. 

Ha manapság itt járva megszomjazunk, tegyünk egy 1,3 km-es sétát észak felé a K+ jelzésen a Hármas-forrásig, aminek bevizsgált, enyhén vasas tartalmú vizéből nyugodtan kortyolhatunk. 

Továbbindulva a patak keresztbe fut előttünk az úton, mellette egy „mini vízesés” látható. Ez a néhai Margit-vízlépcső maradványa, amely régen a malom munkáját segítette. 

Ingyenes