Kálvária-hegy (Veszprémfajsz)

A Veszprémfajsz déli részén magasodó Kálvária-hegy már messziről jól kivehető, hisz bár csak 373 m magas, környezete fölé magasodik. Nem meglepő hát, hogy a kálvária tetejéről szinte teljes körpanoráma tárul elénk, csupán dél felé akadályozzák a kilátást a domb fái. Délnyugat felé a sűrű balatonfüredi erdőket szemlélhetjük, mögöttük kibukkan a Tihanyi-félsziget. Északnak fordulva az alattunk elterülő egyutcás falu képe a legmeghatározóbb, a látványt a Bakony déli hegyei zárják. Délkeletre tekintve Felsőörs jellegzetes templomtornya, illetve az Alsóörs és Balatonalmádi felett magasodó csere-hegyi és somlyó-hegyi kilátók emelkednek, háttérben a Balaton víztükrével.

Helyzeti energiák

A környezetéből kiemelkedő dombban nehéz nem észrevenni a hadászati hasznosítás lehetőségét. Már a bronzkor emberei is felfedezték a Kálvária-hegyben rejlő potenciált, és földvárat emeltek a tetejére.

Forduljunk most észak felé, hogy a terület későbbi történelmét is megértsük! Veszprémfasz és Nemesvámos között terül el Balácapuszta 1984-ben feltárt római kori villagazdasága (Caesariana), sőt Nemesvámos határában egy részben restaurált római halomsírt is felkereshetünk. Az 1. századtól a 4. század végéig fennállt majorsághoz fénykorában 55 hektárnyi művelt terület tartozott, a villagazdaság védelmére pedig a Kálvária-hegyen őrtorony is létesült – a hegy eredeti, még a kálvária felállítása előtti neve nem véletlenül Les-hegy.

A villagazdaságtól kissé jobbra fás-bokros területet látunk. A növények az Árpád-kori Fajsz település csekély romjait takarják, amit elsősorban vegetációs időszakon kívül ajánlott felkeresni – akkor talán látunk is valamit belőle. A Veszprémfajsz jelenlegi templomától 1 kilométerre északra található rom jól mutatja a település „vándorlását”: a török időben elpusztult falu újranépesítése során érkezett sváb lakosság felismerte a Kálvária-hegyben rejlő potenciált, és annak lábánál alapította meg a „jelenlegi” Veszprémfajszot. Vár már nem került újra a hegyre, annak kúpját kálváriadombként, illetve a község vízművesítésekor „természetes víztoronyként” hasznosították.

A kálvária

A kálvária az első katonai felmérés térképén már szerepel, így valószínűsíthetően a település templomának építésével egyidőben, 1775-ben alakították ki. Ekkor még csak két, félköríves, kápolnaszerű stáció állt, amelyek ma is kitűnnek a másik 12 közül. A kálváriát aztán bővítették, többször is felújításon esett át, legutóbb 2020-ban. A stációk díszítése Enyingi Mihály keramikusművész munkája.

Egész évben szabadon látogatható.

Ingyenes