Szelce-völgy

Nyílt pászta az erdős hegyek alatt

Festői, füves aljú pászta mélyül az Aggteleki-karszt terepén: egyik irányból meredek, a másikról lankás lejtők erdői vonnak zöld paravánt a Szelce-völgy köré. Mivel mindentől távol esik, e kissé kietlen, mégis barátságos természeti környezetet kevesen látogatják. A Szelce-völgy szerkezeti vonalat követ, ennek mélyedésébe fűrészelhette magát az a kis vízhozamú patak, mely aztán a mélybe szivárgott, végleges eltűnésével pedig a völgy bevágódása befejeződött. (Hóolvadáskor még megjelenhet a felszínen a vízfolyás, ilyenkor időszakos forrás is bugyog fel a völgy keleti kanyarjában.) A szomszédos platók is emelkedtek, az eredmény pedig ez a páratlan hangulatú, széles talpú, élesen kanyargó hegyi folyosó. Nyáron forróság ülhet a völgyre, ráadásul mélységi helyzetéből következik, hogy frissítő szellőre sem nagyon számíthatunk. A vörösagyagos talajon vezető keréknyomot (P jelzés) villanyvezeték kíséri, de ez szerencsére nem ront a látványon.

A völgy S alakban hajlik, oldalában helyenként vadászlesek és vadetető is állnak az erdő szegélyén. Pesty Frigyes 19. századi történész szerint a mai Jósvafő elődje a völgyben lehetett - állítólag edénytöredékek és házalapok is előkerültek időnként, az egyik kiemelkedés a templomdomb maradványa lehetett. A közösség a vízhiány miatt azonban inkább a ma is használt katlanba költözött. Nem tűnik valószínűnek, hogy itt tényleg falu állt volna, és ezt alátámasztó kutatás sem készült.

A vadon szorításában

A Szelce-völgy már csak megközelíthetősége miatt, de hangulatában sem értelmezhető két, szintén emlékezetes végpontja nélkül: keleti vége, Szelcepuszta a karszthegység belső részére nyit kaput, területétől kilométerekre fekszik a legközelebbi falu is. Szelcepuszta elsősorban vadászterületként hasznosult a korábbi évszázadokban, és lankáin szinte egyfolyátban látni legelésző patásokat az erdőt határoló vadföldeken; továbbá egy turistaszállónak (a Borz-Alom Erdészeti Erdei Iskolának), vadászkastélynak és erdészháznak is otthont ad. A völgy nyugati végén a Jósvafői-fennsík (avagy a Gergés-lápa) töbröktől göröngyös felszíne hullámzik markáns hegykeret szorításában, nyílt gyepén a hucul ménes legel. Tőle nyugatra, a völgyben találjuk Jósvafőt, ahonnan a legegyszerűbb megközelíteni a Szelce-völgyet.

Jósvafő felől érkezve az erdő által részben visszahódított, bokros szakasszal indul a völgy, de aztán itt tör a legmagasabbra a hegykeret, bal felől a Nagy-oldal sziklás letörése és a karrmezőn alulnézetből alig érzékelhető Oltár-kő mészkőkiszögellése tűnik fel. A középső szakaszra mindkét oldal erdőssé válik, itt a legelszigeteltebb a völgy hangulata. Szelcepuszta felől nagyszabású a látvány: a Fertős-tető erdős letörése kanyarja miatt látszólag lezárja a völgyet, és sötét paravánként hajol a derűsen világos fűpásztára. Amely egyébként gyomosodó mivolta miatt természetvédelmi szempontból nem kifejezetten értékes, a beerdősüléstől pedig a kaszálás menti meg.

Ingyenes