Kánya-forrás

A Kánya-forrás és vize

A Nagy-Mély-völgy a karsztvizes formák természetes múzeuma: barlangok, mésztufagátak, zúgók és vízesések tarkítják a völgyet, továbbá a mészkő gyomrának járatrendszereit megcsapoló források sorakoznak benne. Legfontosabb közülük a Kánya-forrás, amely folyamatos csobogásával vonja magára a figyelmet, hiszen belőle nem forráság, hanem rögvest egy patak születik. Elkél a három vaskos kifolyócső, hóolvadás után ugyanis percenként 500 l vizet is onthat magából, de még a legszárazabb hónapokban is 20 l/perc a hozama. Vize a mögötte nyíló barlang járataiból táplálkozik, akárcsak a közeli Mariska-forrás. Utóbbi a Kánya-forrás elődje lehetett, mára viszont alig csordogál, ugyanis a völgy mélyülésével a karsztvíz lejjebb (a Kánya-forrásban) talált kifolyót. Csermelyének elvezetésére mesterséges árkot ástak, így megalkotva azt a kis szigetet, amelyen egy elaggott pihenőhely foglal helyet.

A Mánfa és Pécs közötti karsztterület forrásai a Mecsek bonyolult felépítésének köszönhetően a hegység legnagyobb hozamú vízfakadásai: a barlangokat rejtő mészkő testébe vízzáró kőzetek pikkelyei ékelődnek, helyenként gátakat képezve a mélyben vándorló karsztvíz útjában. A torlaszok mögött felgyűlik a víz, a források pedig e gátak túlfolyóiként működnek (pl. Kánya-, Gyula-, Vízfő-forrás stb.).

A völgy képe

A völgy ezen a ponton kitágul, mivel a felszínre törő karsztvizek kimélyítették, és széles pásztában elegyengették. (A helyszín meghatározó hangulati eleme, hogy az öbölszerű, magas peremekkel határolt mélyedés enyhén visszhangozza is a forrás zubogását.) A környező települések (pl. Komló) ellátására kinyert karsztvíz miatt a Nagy-Mély-völgy fontos szerepet tölt(ött) be a térség életében, így a vízbázis védelmében megkímélt erdősége feltűnően természetes, hosszú ideje háborítatlan képet fest. Az évszázados bükköket is rejtő, buja rengeteg elkendőzi a Mély-völgyi-kőfülke impozáns falait, mégis érdemes meglátogatni a barlangot, hiszen a látványosan rétegzett, áthajló mészkőkaréjban 61 méter hosszú járat indul. A leletek tanúsága szerint a kalandos hangulatú, védett zugban az ősember is megtelepedett.

A forrásból születő patak széles, köves mederben indul útjára, és a benne megjelenő karsztos formakincs innentől meghatározza a völgy képét. A vízből kiváló édesvízi mészkő az erdő természetes viszonyai és az összezáródó lejtők miatt temérdek lehullott növényi akadályt tud bekérgezni, ezzel lépcsőket, apró gátakat (tetaratákat) alkot, rajtuk pedig a patak zúgókkal és kisebb vízesésekkel bucskázik át.

A forrást 1974-ben Csokonay Sándor, „a mecseki források atyja" foglalta. A fakadás mellett tűzrakó hely is található; a lejtőket tavasszal valóságos medvehagymatenger lepi el.

Opening hours

Price: