Pótharaszti templomrom (Pusztatemplom)

Pótharaszt egyes feltételezések szerint honfoglalás kori település, a Pót nemzetségnévből képezve. Írásos emlékünk a 13. századtól már van Pótharaszt – Poltharasztya – faluról, amelynek plébániatemploma állt itt. A falu a 14. században kifejezetten gazdagnak számított, elsősorban a közelben futó kereskedelmi útvonalnak, a Körösi útnak köszönhetően. 1350-ben I. Lajos király hetivásárt, 1417-ben Zsigmond király évi vásárt engedélyezett a falunak. A török időkben már Nagykőröshöz tartozott, mint puszta, ekkoriban néptelenedhetett el a falu, és később sem települt újjá.

1997-98-ban kezdték meg a rom feltárását, és bár a templom építésének pontos dátumát és körülményeit nem lehetett meghatározni, nagyjából a 14. század végén, a 15. század elején emelhették. A homokkőből épült, gótikus stílusú templom 13 m hosszú volt, egyenes záródású szentéllyel. A hajóhoz északról kápolna csatlakozott, téglapadlójának darabjai a feltárás során kerültek elő. A kápolna északkeleti sarkához valószínűleg körítőfal csatlakozott, míg a bejárat a déli oldalon lehetett. Az ásatások során derült ki, hogy a falak alatt egy még régebbi, román kori templom falai rejlenek. Ez rövidebb, 8,5 m hosszú volt, de szélessége megegyezett a később ráépült gótikus temploméval, azzal a különbséggel, hogy az előbbi szentélye félköríves záródású volt.

A középkori templomnak már csupán a nyugati fala áll nagyjából öt méteres magasságban; felső részén szabálytalan kör alakú ablak látható, téglákkal körberakva. A rom körül egy középkori és egy újkori temető maradványait is felfedezhetjük, még a temetőárok is kirajzolódik, ahova a középkorban a megkereszteletlen csecsemőket, a bűnözőket és a közösségből kitaszítottakat temették.

A rom a szántóföld közepén, egy akácligetben áll. Célszerű a Pótharaszti sétaerdő pihenőjétől megközelíteni, így a Csévharaszti Borókás Természetvédelmi Területet is érintve sétálhatunk a műemlékhez.