Ajnácskő: tündérvár a sziklacsúcson

A falu központjától 75 méter szintkülönbség vár ránk, míg a csúcsra érünk, ahol Hunfalvyval teljesen egyetértve megállapíthatjuk, hogy e tündéri hegy és környezete az egész Novohrad-Nógrád Geopark egyfajta szimbóluma - mind tudományos értelemben, mind a várhoz köthető legendákat tekintve. Nagy szó ez, hiszen e különös tájegységen több, világszinten is egyedülálló kürtőkitöltést és vulkáni kúpot tanulmányozhatunk testközelből, nem beszélve egyéb látványos természeti értékekről, mint a kőgörgeteges hegycsúcsokat takaró őserdőkről, a kövek között megbújó bazaltbarlangokról, vagy éppen az európai léptékkel is jelentős bazaltvidék egykori „aranyáról”, a macskakőről.

De hát már a tájegység egykori elnevezése is rejtélyes: ugyanis Anonymus a Gesta Hungarorumban a Cserhát, a Mátra és a Bükk „mögött”, az e hegységektől északra, de a Gömör–Szepesi-érchegységtől délre elterülő, egyedi és különös arculatú, a környezetétől markánsan elkülönülő, önálló középtájat illethette a Bolhád (Bolhadu) névvel, amely a történelem során kikopott a használatból. Sok tudós és lelkes lokálpatrióta szeretné a történelmi nevet visszahozni a köztudatba.

Ajnácskő legendája és történelme

A legenda elmeséléséhez a vidékhez származása miatt erősen kötődő Mikszáth Kálmánt hívjuk segítségül. E szerint Árpád fejedelem Huba vezért küldte erre a vidékre, hogy ossza fel a területet a vezérek és katonák között. „E osztozkodó pályázásban részt vett az egész törzs, ipastul, fiastul, asszonyostul, leányostul. Ott volt Huba vezér gyönyörű leánykája, a tegezes Hajnácska is”, aki, mikor meglátta a völgymederből kiemelkedő sziklacsúcson a gyönyörű tündérvárat, így kiáltott:

„ – Oh, be szép, be szép! Apám, add nekem ezt a várat, ha bevesszük.

– Nem lehet, – mondta rá Huba, – a vár Gedőé lesz, neki igértem.

Erre Gedő is könyörögni kezdett, hogy elég neki a másik vár, csak adja ezt oda a leányának, ha olyan nagyon megnyerte tetszését.

– Nem szeghetem meg a szavamat, – szólt a vezér, – ám jól van, legyen Hajnácska leányomé a vár, de akkor legyen a leányom a tied. Így keltek össze Gedő és Hajnácska és sokáig éltek boldogul a két szomszéd várban, amelyet "Gedő" és "Hajnácskő" várnak említenek sokáig a krónikák.”

Ma már csak csekély falmaradványai láthatók az egyébként meglehetősen kalandos sorsú és hosszú ideig lakott várnak. A legkorábbi adatok szerint IV. Béla a tatárjárás után, 1247-ben adományozta az itteni földet Zólyomi Detre fia Mikónak, hogy egy alkalmas hegyen várat építtessen. Később a király hűtlenség miatt elkobozta tőle a várat, és annak sorsa kézről-kézre járt a történelem zűrzavarában. Volt a Kacsics nemzetségből származó Szécsényi Tamás kezén, 1424-ig a Szécsényi Salgói család uralta, majd Luxembourgi Zsigmond Ajnácskőt nejének, Cillei Borbálának adta.

Később a vár a Pálócziak és Perényiek birtokháborújának részét képezte. 1451-ben a cseh Giskra foglalta el, majd a Pálócziak után Bebek Ferenc, Balassa Menyhért, a Kubinyi-, a Feledy-, a Lórántffy- és végül a Vécsey család kezén volt, miközben persze néha a török is betette lábát a várkapun.

Az 1670-es években Ajnácskő őrsége a füleki vár állományába tartozott, s a szakirodalom szerint Ajnácskő vára épségben "átvészelte" Fülek 1682-es ostromát. Ettől kezdve hadászati jelentősége is megnőtt, később pedig a vár őrsége tevékenyen kivette részét a kurucok elleni harcból. 1703-ban azonban leégett a vár. Ennek ellenére utolsó lakói, a Vay nővérek 1744-ben még lakták a várat, hiszen a Vécseyek után a vár felének örökösei voltak. Aztán ismeretlen időpontban ők is elhagyták, és a lakatlan, egyre romló állapotú vár köveit a környékbeli lakosság elhordta.

Így ma már nincs mást csodálni, mint a természetes erődítmény hatását keltő egykori kürtőkitöltést….

Egész évben szabadon látogatható.

Ingyenes