Sóstói kilátó

A kilátó

Kiskunhalas északi határában, a szél hordta homokkal fedett hordalékkúpsíkságon piros tetős faépítmény vonzza a tekintetet egy nádassal keretezett tó partján. A torony a környék legmagasabb, 130 méteres kiemelkedésén áll. Érdekesség, hogy a domb „újrahasznosított”: a tómeder kotrásából hátramaradt iszapból alakították ki.

A kilátóként funkcionáló, kétszintes építmény Székely Tibor tervei alapján készült, és a Millennium évében, 2000-ben avatták fel. Az első szintre babakocsival vagy kerekesszékkel is feljuthatunk, a másodikra viszont meredek létra vezet. A panorámateraszokról rápillanthatunk a tó teljes vízfelületére, a mellette húzódó parkerdőre és a horizontig nyújtózó alföldi tájra.

Miután szemügyre vettük a környéket, érdemes rövid sétát tenni a területen. A felfedezésben sokat segítenek az információs táblák, amiken az élővilág bemutatása mellett régi térképeket és fotókat is találunk a helyszínről.

A változó Sós-tó

Kiskunhalast egykor kiterjedt mocsárvilág és tórendszer övezte. A vizenyős területeket a 19. században lecsapolták; mára a Sós-tó maradt az egyetlen vízfelület, ami a régi állapot emlékét őrzi.

A szél által formált mederben kialakult, szikes tó nevében a sós jelző arra utal, hogy vizében egykor magas volt az ásványtartalom - ez pontosabban nátriumot, kalciumot, magnéziumot és hidrogénkarbonátokat jelentett. Napjainkra az emberi beavatkozás és a természetes folyamatok következtében a víz elveszítette sótartalmát, szikes jellegét.

Az 50 hektárnyi területnek körülbelül a felén találunk nyílt vízfelületet, a többi része nádas és mocsár. A vízállás a lehulló csapadékmennyiség függvényében változik. A tó átlagos mélysége 1 méter, de egyes területeken a 2 métert is eléri. A nádas szigete jelentős természetvédelmi értéket képvisel, így védett terület.

Látogatottság szempontjából a 20. század első fele volt a legjelentősebb, amikor a tavat országos hírű fürdőhelyként ismerték. Napjainkban a tópartot horgászok, kirándulók, piknikezők, strandolók látogatják. A nyílt, füves területen a gyerekeket játszótér, a felnőtteket kültéri kondipark várja; időnként helyi rendezvényeket is tartanak rajta.

A tó természeti értékei

A vízben őshonos halfajták (pl. csuka, compó, sárga keszeg, ponty, keszegfélék) között védett fajok is megtalálhatók (pl. réti csík, lápi póc). Az emlősök közül a vidra és a vízi pocok érzi jól magát a területen. Az átvonuló madarak közül kócsagot, szürke gémet, sirályféléket és hattyúkat láthatunk itt, de búbos vöcsökkel, barna rétihéjával, nádiposzátával, törpegémmel, vízityúkkal vagy szárcsával egész évben találkozhatunk. A tó medre csigákban, kagylókban gazdag, a felette repkedő rovarvilág is figyelemre méltó.

A növények közül kiemelkedő jelentőségű a védett agárkosbor és a szibériai nőszirom, de mocsári kosborra és széleslevelű gyékényre is lelhetünk.

A tóhoz simuló parkerdő

A tó déli és keleti oldalán a változó összetételű humuszos talaj és a domborzat mozaikszerű termőhelyeket eredményezett, amit a helyi önkormányzat és erdészet gazdag, színes faállományú parkerdő telepítésével egészített ki. A több hektáros területen amerikai kőris, hegyi juhar, mézgás éger, mezei szil, platán, akác, kocsányos tölgy, nyugati ostorfa, nyír, fűz és sok fenyőféle, a cserjeszinten pedig galagonya és fekete bodza színesíti a tájképet.

A parkerdő a tóban levő nádassal együtt helyi védelmet élvez.

A Sós-tó letűnt szenzációi

A területet kutató régészek a tó melletti dombok egyikén Árpád-kori települést és temetőt tártak fel. Ennek emlékére készült a parkerdő bejáratánál felállított turulszobor.

Az ásványi anyagokban gazdag tó vizének értéke adta az ötletet Kollman Istvánnak, aki 1862-ben fakádas fürdőházat és csárdát épített. 1903-ban nívósabb, porcelánkádas fürdőt és szállodát is kialakítottak, majd 1916-ban strandfürdőt létesítettek. A legnagyobb népszerűségnek a tó vize az 1920-as és az 1930-as években örvendett, számtalan fürdőző kereste fel a gyógyulás reményében. A II. világháború viszont lezárt egy korszakot: a fürdő és környezete pusztulásnak indult. Mára egyedül az étterem klasszicista épülete maradt meg, amit műemlékké nyilvánítottak. Jelenleg a magyar konyha ízeivel várja vendégeit.

Egész évben szabadon látogatható.

Ingyenes