Ciszter kilátó

A 2021-ben átadott, vasbeton alapra épült faszerkezetű kilátó a csörötneki szőlőbirtokok között magasodik: tetejéről nemcsak saját szemeinkkel, hanem távcsövek segítségével is élvezhetjük a kilátást. A kilátótorony mellett közösségi teret és mosdókat, valamint szabadtéri pihenőhelyeket találunk; a közösségi tér és a mosdó csak rendezvények időtartama alatt tartanak nyitva.

Kilátás a környékre

A 18 m magas kilátó felső szintjéről szabad szemmel és a kihelyezett távcsövek által felnagyítva is megcsodálhatjuk az elénk táruló panorámát. Észak-északnyugati irányban alattunk a Rába széles, mezőgazdasági művelésbe fogott völgye húzódik, déli oldalán Csörötnek, északi oldalán Rönök portáival. A Rába völgyén túl a magyar–osztrák államhatárt képző Felső-Őrség dombvidéke tűnik fel, melyen túl tiszta időben az Alpok vonulatai is feltűnhetnek. Északkeleti irányban a Rába völgyének déli oldalán elterülő Rábagyarmat házait pillanthatjuk meg, keletre a Vasi-hegyhát végtelen erdőkkel borított északi peremére láthatunk rá. Déli irányban alattunk a szőlőhegyi porták, mögöttük a távolban a Vasi-hegyhát lágyan hullámzó dombjai rajzolódnak ki.

Séta a szőlőhegyen

A kilátó felkeresését követően érdemes tenni egy sétát a szőlőhegyi présházak között, ahol találunk még fából és agyagból készült épületet is. A szőlőhegy központi részén áll a szőlőhegyi kereszt, mely mögött szabadtéri misézőhely és fedett pihenőhely is áll. A szőlőhegy nyugati végétől induló ösvényen fedezhetjük fel a hegy északi oldalában megbújó Kuti-réti-forrást, mely egykor a szőlőművelők ivóvízszükségletét biztosította. 

A Csörötneki-szőlőhegy múltja

A Vasi-hegyhát északi peremén, Csörötnek településtől délre húzódó dombtetőn a szőlőtermesztés a 12. század végén, a szentgotthárdi ciszterci apátság alapítását követően honosodott meg. Az apátság az egykori gyepűrendszer gyéren lakott vendvidéki és őrségi területein kapott birtokokat, melyeken a szerzetesek célja a fejlett mezőgazdaság és erdőgazdálkodás megteremtése volt. Az apátsági birtokok keleti központja Csörötnek lett, a szomszédos dombtetőt pedig szőlőművelésbe fogták. A Franciaországból érkezett szerzetesek francia szőlőfajokat hoztak magukkal, melyeket az őrségi földeken is igyekeztek meghonosítani, ezeken felül hazai fajtákat is telepítettek. A megtermelt szőlőből bort készítettek, melynek csupán kis részét használták saját fogyasztásra, minden szerzetes egy hermina (0,27 liter) bort kapott egy napra. A bor nagy részét eladták, ez fontos bevételi forrásuk volt. A szőlőhegyen nemcsak a szerzetesek, hanem a jobbágyok is termelhettek szőlőt, azonban míg a szerzetesek egész évben, a jobbágyok csak Szent Mihály napjától Szent György napjáig mérhették boraikat.

A középkortól a 20. századig jóval nagyobb területen zajlott a szőlőművelés, mint napjainkban: a jelenleg művelt déli oldalon felül a hegy keleti és nyugati oldalán is szőlősorok húzódtak. A szőlőhegyen épült présházak fából és agyagból készültek, a szőlőtőkék mellett nagyrészt szilvafákból álló gyümölcsösök is megtalálhatók voltak. A 19. század végén a területen is megjelent a filoxéra, mely néhány év leforgása alatt a teljes állományt kipusztította; az újratelepítés az 1930-as években történt meg.