Vasvári sánc és a Vaskapu

A sáncot valamikor a 10. század második felében, a nyugati kalandozások lezárulása után építették ki az egész Dunántúlt körülölelő védelmi rendszer részeként. A védmű a Katonák útját, az ország központjából a Hegyháton, az Őrségen és a Mura-vidéken keresztül Stájerországba (azon túl pedig egészen Észak-Itáliába) vezető utat védte. A sáncnak volt egy párja a történelmi országhatáron, Muraszombat és Radkersburg között. A két sánc között terült el a tényleges gyepű, ahol csak az őrök laktak; ennek központja a történelmi Őrség. A védelmi rendszert egészen a 12. század közepéig használták, ezután épültek fel a gyepűterületen a kővárak, amelyek átvették a védelem feladatát.

A funkcióját vesztett Vasvári sánc mint birtokhatár maradt fenn a későbbi századokban. Jó állapotát annak köszönheti, hogy napjainkig erdő borította. A sánc eredetileg egy árokból, mögötte pedig töltésre épített föld-fa szerkezetű falból állt; pusztulása után ebből az árok és a töltés maradt meg, amely azonban így is jelentős építmény (helyenként az árok alja és a sánc teteje közötti szintkülönbség 6-8 méter).

Az önmagában is látványos régészeti emléket vonzóbbá tette az a rekonstrukció, amely a milleinum évében, 2000-ben készült azon a ponton, ahol a Katonák útja áthalad a sáncon. Egészen a közelmúltig ez volt az egyetlen átjáró a sánc két oldala között. A népnyelv – amely bizonyára sok évszázados elnevezést őrzött meg – ezt a helyet Vaskapunak nevezi. A város és az erdészet összefogásával elkészült a sánc kapujának rekonstrukciója: néhány kazetta a gerendából épült és földdel töltött falból, valamint maga a kaputorony. A Vasvári sánc a Vaskapuval, a környező jóléti erdő és a tanösvény nemcsak egyedi történeti emlék, hanem szép természeti környezetben fekvő kiránduló- és pihenőhely is, ahonnan számos turistaút indul a környék látványosságaihoz.

Egész évben szabadon látogatható.

Ingyenes