Csokonyavisontai fás legelő (Szentélyerdő)

A Csokonyavisontai fás legelő egy Barcstól északra elterülő nagyobb erdőtömb nyugati szélén található, innen a Dráváig már zömmel szántóföldek húzódnak. A védett terület a névadó településtől délre terül el, átvág rajta a Nagyatádot Barccsal összekötő 68-as főút. A fáslegelő-maradványok, valamint az idős, 150 évnél idősebb fákat tartalmazó erdőfoltok a műúttól nyugatra, a Bikács nevű részén állnak. A 120–140 m tengerszint feletti magasságban hullámzó, homokos alapkőzetű terület mélyebben fekvő részein égeres láperdőkkel, magasabb fekvésben kocsányos tölgyesekkel találkozhatunk, amelyekben helyenként gyertyán is elegyedik.

A fás legelőket a tájra jellemző zárt vagy kissé felnyíló erdők további felnyitásával hozták létre. A legelők kialakításának ez a hagyományos módja jellemző volt Belső-Somogyra. A fás legelők a felhagyásuk után idővel spontán módon visszaerdősültek, majd a rendszeres erdőgazdálkodás is erős lenyomatot hagyott rajtuk – különösen az egy-egy fafajból álló erdőtelepítésekkel, felújításokkal. A fás legelő és környezete 1977 óta védett, illetve 2004 óta (részleges átfedéssel) – a Natura 2000 hálózat részeként – kiemelt természetmegőrzési terület. Az idős erdőkben többek között fokozottan védett fekete gólya fészkel.

Síkvidéki idős erdő alig akad az országban, pláne olyan, amelyik jó termőhelyen áll.

• Terület: 100 ha
• Az idős állományrészek kora: 150–160 év
• Védettség: védett
• Főfafajok: kocsányos tölgy, magyar kőris, mézgás éger

Készült a LIFE4OakForests (LIFE16 NAT/IT/000245) projekt keretében az Európai Unió LIFE programjának támogatásával, az Agrárminisztérium társfinanszírozásával.

Egész évben szabadon látogatható.

Ingyenes