Szent László templom

Lechner Ödön kevéssé ismert alkotása leginkább Kőbánya iparosodásának és az ezzel járó népességnövekedésnek köszönheti létét. 1873-ban Kőbánya a főváros része lett, hamar elérték a villamosvonalak, így már nem csak helyben talált munkát az egyre növekvő létszámú (és színes nemzetiségi összetételű) lakosság. A hívek ekkor az 1740-ben épült kis óhegyi kápolnában tudtak összegyűlni, de ez hamar kicsinek bizonyult, ráadásul önálló plébániát is kapott Kőbánya (korábban Józsefvároshoz tartozott). 1890-ben született döntés az új templomról, mely végül 1894-1899 között épült meg, Lechner Ödön egyik kiemelkedő, de talán kevéssé ismert alkotásaként.

Az eklektikus-szecessziós stílusú templom tervezésére Lechner pályázat útján nyert megbízást, és eredetileg egy teljesen más épület szerepelt a tervrajzokon: a keleties-bizáncias jegyekkel bíró, kis képzelőerővel a Tadzs Mahalra hasonlító monumentális építménynek biztosan sokan csodájára járnának. Azonban a megvalósult templom miatt is érdemes kivillamosozni a X. kerületbe: a keleties hatások rejtve ugyan, de most is látszanak, miközben a szecesszió dominál az épület megjelenésében.

Ha pusztán a számokat tekintjük, már az is meggyőző: a főhajó hossza 50 méter, belvilága 23 méter, a templom tornya 83 méter (ezzel hazánk 26. legmagasabb épülete), összesen 2000 főt képes befogadni. Érdemes azonban kívül-belül alaposan szemügyre venni az épületet, melynek tömege leginkább talán a Mázsa tér felől szemlélve érvényesül a legjobban.

Közelebb érve szembetűnik a Zsolnay-féle tetőcserép, illetve pirogránit díszítés, a mintázott téglák (a kőbányai Lechner-féle téglagyárban 67 félét gyártottak) vagy éppen a bejáratot vigyázó angyalok. Odabent elsőre az egyszerű belső tér tűnik fel: bár eredetileg festett falakat lehetett volna megcsodálni a háromhajós épületben, a templom már 1903-ban beázott, és a freskók ezt nehezen viselték, így az 1990-as években inkább fehérre festették a falakat. Viszont ha az apróbb részletekben is elmerülünk, hamar kiderül, hogy a főoltárt, a mellékoltárokat, a szószéket, de még a keresztelőmedencét is Zsolnay-porcelán borítja, az ablakok pedig eredetileg Róth Miksa műhelyéből kerültek ki (azonban a II. világháború során ezek semmisültek meg először, így ma rekonstrukciókat láthatunk).

A háború során egyébként a németek kilövőállást alakítottak ki a templom tornyában, majd az oroszok lóistállónak használták az épületet, amelynek tetőzete 1957-ben leégett. Az 1990-es évek közepére azonban szépen restaurálták a templomot, amely ma teljes pompájában várja a látogatókat.

A templom és az urnatemető nyitvatartási rendje:

• hétfőtől szombatig: 9:00 - 12:00 és 14.30 - 18.45
• vasárnap: 09:00 - 19:30 

Miserend:

• vasárnap: 10:00 és 19:00
• szombat: 18:00, előesti szentmise
• csütörtök és péntek: 18:00