Long-distance hikes in Oberpullendorf

Számomra egyértelműen a túra első része (Velem - Írott-kő - Kőszeg) volt a legnagyobb élmény. Velemből a piros jelzés szép útvonalán, eleinte a Hosszú-völgyben, majd afölé emelkedve jutottunk el a kéktúra kiindulópontjához. Nagyon jó érzés volt felérni az Írott-kő hangulatos tetejére, és persze a kilátás miden irányba lenyűgöző volt. Innen (többnyire) lejtve mentünk le Kőszegre, és bár az Óház-tetői-kilátó sajnos le volt zárva, még néhányszor visszanézhettünk az Alpok felé. A Kőszegi-hegységet nagyon megkedveltem alpesi kilátásaival, sötét fenyveseivel, hangulatos, kiterjedt, hangulatos erdeivel, Kőszeg városára pedig érdemes egy külön napot szánni (én így tettem). A túra további része könnyebb volt, néhol monotonabb is, de kellemes volt a teljesítése, és kifejezetten jó volt, hogy néha visszaláthattunk a Kőszegi-hegységre. A tömördi berendezett buszmegálló meg persze nagy kedvenc lett!

Ein sehr schöner und interessanter Weg. Habe den Weg in der Coronazeit, tageweise absolviert.

Különleges élmény volt a Kéktúra első szakasza, mely számomra is az első megtett szakasz volt ezen a túrán. 3 részre osztva csináltam végig (Írott-kő-Kőszeg, Kőszeg-Szeleste, Szeleste-Sárvár), közben egy-egy napot megpihenve és eltöltve Kőszegen és Szelestén. Az előbbi kultúrális és építészeti öröksége miatt kiemelkedő, míg Szeleste történelme egészen visszavezet minket a múltba és gyönyörű az arborétuma, ajánlott körbejárni (itt be lehet most gyűjteni egy szép extra pecsétet is). Ha a tájat nézzük, akkor tényleg a Velemtől Írott-kőig tartó, mondhatni felvezető rész és a csúcson fekvő kilátótól Kőszegig tartó rész a legszebb, ahogy haladunk a hegyes területről a fenyvesekkel és lombhullatókkal gazdagon tartított tájon. Tényleg csodálatos! Számomra viszont a Kőszeg-Szeleste rész volt a meghatározó, egyrészt mert ez volt az eddigi leghosszabb, egyhuzamban lenyomott túrám (kb. 38km), másrészt mert szinte végig esett az eső. Útközben láttam őzeket, vaddisznókat, de vadnyulat és gímszarvast is. Nekem a tájkép is tetszett, hosszan vezet utunk erdőkön keresztül, de végtelennek tűnő repcemezőket is érintünk és átkelünk patakon is. Slusz poén, hogy pont aznap (áprilisi 22) volt a Föld napja. :-) A harmadik szekció Sárvárig szintén kellemes, itt már nem nagyon van szintemelkedés, és egy ideig autóút mentén is haladunk, de azért fás terület szerencsére akad bőven, és a mezők is hangulatosak. Bátran ajánlom mindenkinek, aki egy nagy kalandra vágyik és ideje engedi olykor, kezdjen bele a Kéktúrába! Fantasztikus élményekkel gazdagodhat, aki megteszi. :-)

Velem - Írott-kő - Kőszeg Sajnos elég későn indulam , így szedni kellet a lábam hogy még sötétedés előtt leérjek Kőszegre. Emelkedő van bőven . A túraútvonal nagyon szép . Még tervezem hogy nyáron is visszamegyek. :)

az első körön túl vagyunk, jöhet a többi

Mint első teljes egészében teljesített Országos Kéktúra (nagy) szakasz, meghatározó élmény volt számomra végigjárni. A túrát négy teljesen különálló napon abszolváltam, 2021. augusztus 21-én, október 9-én, 16-án és 31-én a következő szakaszolással: Írott-kő - Kőszeg, Kőszeg - Tömörd, Tömörd - Szeleste és Szeleste Sárvár. Az első túra kifejezetten kihívás volt, főleg amiatt, mert az ajánlással szemben nem Velem felől támadtam az Írott-kőt, hanem a Rockenbauer túra mentén Bozsok felől. Írott-kőről a kilátás pazar volt a magas páratartalom ellenére, biztosan vissza fogok térni majd egy binokulár társaságában. :) A Hörmann-forrásig könnyebb-nehezebb terepen kellett sétálni, de a küzdelmeket a jó hideg forrás bőségesen megjutalmazta. (Kellett is, mert éppen elfogyott a vizem.) Majd hol aszfaltúton, hol keskenyebb-tágasabb erdőúton, ösvényen lehetett ereszkedni, illetve kapaszkodni a Hétforrás felé. Feltűnően sok volt az átfolyás által bontott erdőút/ösvény, kellett némi manőverezés. Az Óház-tetőn lévő kilátót senki ne hagyja ki, megéri a fáradalmat. :) Ugyan a Hétforrásnál elméletileg az volt kiírva, hogy népegészségügyi szempontból nem ajánlott a fogyasztása, pár túrázó bepróbálkozott vele, köztük én is. Igaz, hígitottam a Hörmann-forrásból nyert vízzel. Végül a Kőszeg felé vezető emelkedők és lejtők már-már nagyon fárasztóak lettek a vége felé, a változatos vegetáció, illetve a Kálvária stációi kárpótolták minden egyes izzadságcseppet. Nem is beszélve Kőszeg varázslatos hangulatáról. A Kőszeg-Tömörd szakaszt már a Kéktúrázás napja keretében tettem meg, így 40-50 (!) túrázó társaságában indultunk el a bájos tömördi faluközpontból, hogy felfedezzük, milyen szépségeket rejt az Ablánc patak völgye, illetve az Alsó-erdő. Bár az Ilona-várat nem tudtuk szemügyre venni a szűkös idő miatt, a patak völgye mentén sétálva igazán egyedi volt a hangulata az erdőnek. A kezdeti kanyargós rész után már relatíve unalmas részek következtek, de az út mentén megbúvó szelídgesztenyék szinte várták, hogy felszedjük őket. A műszaki határzár mentén sétálva láthattuk szintén a határköveket, azt megelőzően vélhetően második világháborús bunkert, vagy gyakorló lőteret lehetett látni. Végül ahogy ereszkedtünk le a Kőszegi-medence felé, megpillantottam a Kálvária kápolnáját, ahol még augusztusban ballagtam. Végül megérkezve Kőszeg városába ismételten megcsodálhattuk a gyönyörű Belvárost. Tömörd - Szeleste rész már jóval kevesebb meredek lejtőt, emelkedőt tartalmazott, a szépen lassan őszi köntöst váltó erdő pedig egy teljesen más hangulatot kölcsönzött az augusztusi túrámhoz képest. Azért útközben benéztem a tömördi kastély udvarába (fizikai lezárás nem volt, plusz természetvédelmi terület), nem bántam meg, bár kissé szomorú voltam a romló állapotok miatt. A falu utolsó házait elhagyva kapaszkodtam fel a kanyargó erdős-mezős útra, majd az Ablánci-patak felé ismételten közeledve a különböző erdőtársulások nem hagytak unatkozni. :) A hosszú egyenes szakasz végén majdnem rossz irányba fordultam, s Bük felé talpaltam. Szerencsére a rutin jól jött, így nem következett be a malőr. Végül némi kanyargást követően előbb a rég elhagyott erdei tábor, illetve hasonló sorsú Ablánci-majornál kötöttem ki. Kicsit mérges voltam, hogy nem volt pihenőhely, de a kerítésen ülve el tudtam fogyasztani a hideg ebédemet. Némi erőt és pecsétet összegyűjtve nekivágtam az Acsádi-erdőt, ahol kissé váratlanul érintett a nagy emelkedő, szűk ösvény. Még váratlanabbul ért a Sopron - Szombathely vasúti vonal aluljáróján ("alagútban") létesült tó, amely vélhetően az azelőtt esett csapadék következtében talált magának stabil helyet. Szerencsére oldalt egy nagyon szűk ösvényt tapostak ki az elődeim a töltés mentén, ezzel is felejthetetlen élményt adva ennek a túraszakasznak. Végül a Szelestei-erdőn átvágva megérkeztem a szelestei faluhatárhoz, ahol nem kis meglepetésemre a faluvégi templomban egy viszonylag nagy pihenőhelyet hoztak létre. Érdemes elidőzni, s nézelődni, mert nagyon szép panoráma nyílik a völgyre, ahol meghatározó elemként az M86-os autóút is uralkodik. Végül a falu központjába leereszkedve már csak az Anna presszóba volt erőm beülni, a szelestei arborétumra majd egy későbbi napon fogok elmenni. De ha valakinek még hiányérzete és nem utolsó sorban kilométerhiánya támadna, nagy szeretettel tudom ajánlani. Kollégáim csak dicsérni szokták. Az utolsó szakaszt a Halottak napján történt tiszteletköröm követően róttam le, amely egy kicsit nagy tempót diktált a déli túrakezdés és 17h-s napnyugta miatt. Az erdő-mezős táj csodálatos színekben pompázott, amely a különböző vegetációk révén tényleg nagyon változatos volt a látvány. Itt több helyen is el lehetett véteni az irányt, az applikáció a vasútállomástól és M86-tal többé-kevésbé párhuzamos szakasz végéig résen kellett lenni. Volt, ahol szükség volt az applikációra. A 88-as főúton lévő kis szakaszonmeglepően nagy volt a forgalom vasárnaphoz képest, bár valószínűleg ez a Halottak napjának tudható be. A széles padka nagyon jól jött, köszönöm az útépítőknek és karbantartóknak. :) Bögötre befutva ki kellett térni a pecséthez, amiről a falubeliek elmesélése alapján sokan megfeledkeznek. Érdemes kitérni, mert a hősi emlékműnél van pihenőhely, ahol lehet szünetet tartani. Bögötről folytatva az utat számomra - mint vasútmániásnak - a legizgalmasabb rész következett, a kettős vasúti átjáró az elágazás miatt. Az őszi színek és a napos időnek köszönhető varázsában sokáig gyönyörkodtem, hogyan harmonizál az épített és természetes érték. Némi erdős rész után végül ráfordultunk egy számomra nem kedves részre: a Csénye környéki kéktúra-szakaszra, ami az országúton vezetett. A 3-4 km-es út kissé hosszú, s nem veszélytelen, már csak emiatt is siettem, nehogy itt esteledjen rám. Csénye egyébként egy bájos vas megyei kis falucska, még útba is igazítottak, (mégha nem is lett volna rá szükségem), amit meg is köszöntem. :) Csényeújmajornál szép volt a kis Mária kápolna, ahol a pecsét volt, majd némi pihenő után neki vágta az utolsó részegységnek. Az árvízvédelmi töltés mentén sétálva fokozatosan tárult ki előttem a táj, ráadásul az eddigi erdős-mezős táj helyett mező és patak menti nádas adott felejthetetlen emlékeket. Mindezt megkoronázta a nyugvásra készülő Nap fénye, végül pont a polgári szürkület kezdetére meg is érkeztem Sárvárra. (Mivel Sárvárról már megkezdtem az OKT2-s túrát, közvetlenül a bélyegzőig már nem mentem el, de a városi szakaszról majd később számolok be, amikor befejezem az OKT2-t) === Összességében nagyon tetszett a túraszakasz, s bár voltak nehézségek itt-ott, a fáradalmakat bőven kárpótolja véleményem szerint a szakasz látnivalói, az egyedi hangulat. Számomra az épített értékek top listáján ezen a szakaszon Kőszeg, Tömörd egésze, Sárvár és az Ablánci major utáni kisebb település (2-3 ház) szerepel.. :)

Ich und meine Frau haben entschieden die Tour Etappenweise zu machen. Wir können wegen unserer Tiere nicht länger unterwegs sein. Ist zwar mit der Anreise vom Südburgenland aufwändig, wir kommen aber bei jeder Etappe unserem Heimatort immer näher, 200 Meter von unserem Haus entfernt führt der Trail vorbei. Zur Praxis ist zu sagen, mal holen uns Freunde die mitfahren ( in der Zwischenzeit anderes unternehmen) ab, mal nehmen wir unsere normalen Räder mit und Fahren vom Ziel zum Start zurück, da steht das Auto. Auch super schön. Nebenbei möchte ich noch erwähnen dass die Gastronomie, egal wo wir auch waren, absolut hervorragend aufgestellt ist. Die Tour selbst ist wirklich gut durchdacht, manchmal muss man schon die Augen offen haben und sich auch gut vorbereiten, das ist aber selbstverständlich meine ich. Es ist jedenfalls eine wirklich gute Gelegenheit unser wunderschönes Land kennen zu lernen. Auch die Abstecher nach Ungarn, mit diesem Land wir wieder zusammenwachsen sind wunderbar. Bis jetzt haben wir fünf Etappen hinter uns , vielleicht schaffen wir Heuer alle. Jedenfalls möchte ich den ‚Machern‘ der Tour ein großes Kompliment machen und mich für die schönen Momente die wir unterwegs erlebt haben bedanken. Wir freuen uns auf die nächste Etappe, Sopron- Neckenmarkt.

Szeleste-Bögöt

Szombathelyiként az Írottkőtől kezdtem, három részletben nyomtam le az első szakasz 71 kilométerét. A legszebb és leghosszabb ennek az első szakasza volt, 32 km az Írottkőtől Tömördig. Kőszegig egy csoda a táj, amit nagyon sokszor jártunk már be a családdal. Vannak erős emelkedők, térdkikészítő lejtők (Pintér tetőről lefelé), és tele van megnézendő helyekkel. Minden évszakban csodálatos a kőszegi Szabó hegy! A túra jelzései eltéveszthetetlenek! Mindenhol gyakori és jól láthatóak, térképet nem kell használni. Kőszegről kiérve eltűnnek a dombok, szinte teljesen sík a terep, Tömörd előtt vitt le az út az erdőbe a Gradics forráshoz, az egy kicsit dimbes-dombos, de simán teljesíthető. Itt mondjuk már eléggé lihegtem, 30 kilométernél jártam, sok volt egy napra, nagyon jó volt leroskadni a Tömördi templom melletti padokra, ahol a bélyegző hely van. A második rész 23 km volt Tömörd - Szeleste között, a táj sík, semmi extra, az erdei utak viszont nagyon szépek. Szelestén a bélyegző pont az Anita presszóban van, már csorgott a nyálam félúton egy finom sütire, amiből semmi sem lett, mert az Anita presszó egy lerobbant kocsma, sütinek nyoma sem volt, mondjuk ha lett volna sem ettem volna ott. Harmadik rész Sárvárig valamivel több, mint 23 km, a táj ugyancsak sík, könnyen teljesíthető. Az elindulás után közvetlenül elvétettem az utat, nem tudom az okát, biztos figyelmetlen voltam és nem vettem észre a kanyar jelzést. A lényeg, hogy amikor Szeleste után átmentem a 86-os 2x2 sáv felett, akkor a vasúti síneknél jobbra kell letérni a műútról. Én átmentem a síneken, és úgy mentem jobbra és jódarabig nem találtam túra jelzést. Nem ragozom, a vasút másik oldalán kellett volna mennem, de nem tudom hol baltáztam el. Egy bozóton átvágva tértem vissza a helyes útvonalra. Itt talán nem annyira egyértelmű a jelzés... Szeleste és Sárvár között elég sok a műút szakasz. Összegezve nagyon élveztem a 71 kilométert, végig egyedül mentem, az emberek kedvesek, és sok cicát simogattam😊 (nekünk is van otthon egy vörös dög). Már várom a Sárvártól kezdődő 2. Szakaszt, amit el is kezdek hamarosan, mert már október vége van.

1. nap: Velem --> Tömörd & 2. nap: Tömörd --> Sárvár Őszintén szólva a Velem - Kőszeg szakasz volt a legélvezetesebb, hiába van ott a legtöbb szint, hiába nem része a Velem - Írott-kő táv az OKT-nek, és hiába nem láttam semmit Írott-kőn az időjárás miatt:D Haladós, aki szeret futni, a táv nagyját érdemes lehet úgy teljesíteni. Kőszeg elbűvölő, esőzések után a szakasz nagyja kalandos,

2019. szeptember elején, a Velem-Írottkő-Sárvár útvonalat nagyon élveztük. Jók az útjelzések, gyönyörű a táj, kedvesek, segítőkészek a túraút mentén lakó emberek.

Velemből mentünk fel Írott-kőre, a csúcson sok mindent nem láttunk (kb. éjfél körül járt az idő :)), a Hét-forrás előtt találkoztunk egy vaddisznó kondával, szerencsére nem jöttek túl közel. Szelesténél nem találkoztunk a hírhedt kutyával, viszont Csényeújmajor és Sárvár között - szintén kb. éjfél tájt - a patak mellet futott velünk szembe egy vadász és próbált minket visszafordítani mondván "Fiúk ne erre gyertek, mert jönnek a disznók ".