Nagy-Mána

A 707 méteres Nagy-Mánát csak a térképek jelölik csúcsnak, valójában egy, a Sasfészek-bérc gerincén hosszan elnyúló, nagyjából vízszintes tisztásról van szó. A hegyoldal itt hirtelen szakad le kelet-délkelet felé a Rózsás-patak völgyére, a tető és a völgyalj között mintegy 150 méter a szintkülönbség. A mélység felett állva semmi sem takarja a feledhetetlen panorámát: akármerre tekintünk, hegyek vesznek körül. Rálátunk a Csóványos oldalára és az onnan lefutó jellemzően igen éles, helyenként mindössze pár méteresre keskenyedő gerincekre: szemben a Pogányvárra, a mögüle kibukkanó Jelesfára és a Dobogó-bérc hosszan elnyúló hátára, amelynek lealacsonyodó szakasza mögött feltűnik a nógrádi lankavidék. Felfedezhetjük a szandai Vár-hegyet és leghátul a Mátra magaslatait is.

A nemzeti park félreeső pontja ez. A gerincek és a köztük húzódó völgyek rendszere a lakott területektől távol esik, felkeresésük pedig csak igen fárasztó, hosszú emelkedőket tartalmazó túrákkal lehetséges, így a Börzsöny ritkábban látogatott részei közé tartoznak. A területen történő intenzív erdőgazdálkodás megszűnése, és ehhez kapcsolódóan a kisvasúti pályák 1960-as években történt felszedése óta viszonylagos érintetlenség jellemzi a környéket.

A 2014 decemberében lehullott ónos eső okozta jégkár brutálisan átalakította a tájat: hatalmas és tömeges fakidőlések emlékeztetnek a természeti katasztrófára. A Rózsás-patak völgye felülről nézve még most is vadregényes látvány, de pl. a Nagy-Mána gerincét nyugatról követő Rakottyás-völgy erdői nagy területen gyakorlatilag megsemmisültek. A kár nyomai még évtizedekig velünk maradnak, de ha nem történik nagy intenzitású erdészeti beavatkozás, páratlanul természetes, őserdőszerű környezet jöhet létre.

Egész évben szabadon látogatható.

Ingyenes