Rakacai-víztározó

Hegyi kilátások a tópartról

A víztározót körbetúrázva számtalan tóparti kilátópontot fedezhetünk fel, melyekről a tavat határoló Szendrői-rögvidékre és a Szalonnai-hegységre, a Bódva völgyén túl magasodó Rudabányai-hegységre és tiszta időben a Gömör-Tornai-karsztra is ráláthatunk. A tó északi partján madármegfigyelő tornyot is találunk, mely egyben kilátóként is funkcionál. Amennyiben a víztározót szeretnénk a magasból is megcsodálni, több lehetőség közül is választhatunk. A tó keleti partja felett magasodó Jóna-hegy kopasz teteje vagy a Szalonnai-hegységben található Kalackó-tető oldala is mesés rálátással kecsegtet a tóra.

A víztározó múltja és szerepe

Az 5,5 millió köbméter térfogatú vízmennyiség befogadására alkalmas felszíni víztározó a Borsodi Vízellátási Rendszer részeként létesült a borsodi iparvidék, valamint Ózd és Kazincbarcika növekvő vízigényének kielégítése céljából. Az 1950-es évek közepén geológiai és szerkezettani vizsgálatokat követően jelölték ki a víztározó pontos helyét a szakemberek: a Rakacai-völgymedence Szalonna és Meszes közötti, teknő alakú részére esett a választásuk, ahol délről nem karsztosodó mészkő, északról és keletről agyagréteg gátolja a tárolt víz elszivárgását.

A víztározó 8 m magas és 850 m hosszú völgyzáró gátját 1958-ban kezdték építeni, a gáttest létrehozásához mintegy 135 ezer köbméter agyagot használtak fel, majd elkészültét követően a Rakaca-patak vizével töltötték fel a tározót, melyet végül 1962-ben helyeztek üzembe. A víztározó felújítására 2015-ben került sor a Svájci-Magyar Együttműködési Program keretein belül: a völgyzáró gát állékonyságát helyreállították, az évtizedek alatt a tározó aljára lerakódott iszapot kikotorták.

Napjainkban az Észak-magyarországi Regionális Vízművek Zrt. üzemelteti, a víztározónak az ivóvíz-szolgáltatáson felül a villámárvizek hatásának csökkentésében is fontos szerepe van. 

Gazdag madárvilág

A Rakacai-víztározó a környék egyetlen jelentős állóvize; nagy számban élnek itt fészkelő madárfajok, de a vonuló fajoknak is fontos megállóhely: napjainkig közel 160 madárfajt figyeltek meg a víztározó környékén. A tóparti nádasok mélyén költ például a búbos vöcsök, a kis vöcsök, a törpegém, a bölömbika és a barna rétihéja is. A sűrű növényzetben kisebb méretű nádi énekesmadarak – többek között nádirigó, nádi sármány és nádi tücsökmadár – is rejtőznek, melyeknek leginkább énekét hallhatjuk, megpillantásukhoz nagy szerencsére van szükségünk. A sekélyebb, könnyebben felmelegedő részeken táplálék után kutató fehér- és fekete gólyákat, szürke gémeket és nagykócsagokat is megfigyelhetünk.

A tó horgászható és védett halvilága

Pecázás közben horgunkra akadhat többek között ponty, csuka, harcsa, fogassüllő és keszeg is. Horgászható fajokon felül számos védett halfaj is a tó lakója, például a kövi csík, a fenékjáró küllő, a vágó csík és a kurta baing.