Pogány-kút (Herceghalom)

A zempléni hegyek délkeleti lábánál, Hercegkút felett takaros pihenőhely áll egy vízmosás partján, ahol a legenda szerint egy megrészegült, portyázó török hadat mészároltak le a falu lakói, miután azok megdézsmálták a lakosság borkészletét, és a kút körül pihenték ki a pusztítás fáradalmait. A helyet ezután Pogány-kútnak nevezték el, hogy emléket állítsanak az eseménynek. A történetet Tompa Mihály is megörökítette Pogánykút című versében.

A kétes tisztaságú víznyerőhely egy kőfallal kirakott, 2 m széles kút, amiben alig pár méter mélyen már a vízszint tükröződik. A kút gémje sajnos tönkrement, viszont a szegélyező gerendapalánk még áll. A 2000-es években a Hercegkút körüli tanösvényekkel együtt takaros piknikezőhelyet alakítottak ki a forrás mellett: tágas esőbeálló, tűzrakó hely, padok és asztalok fogadják a pihenni vágyókat. A Tokaji-hegységet átszelő, P jelzésű Rákóczi-túra a Pogány-kút mellett vezet el.

Részlet Tompa Mihály Pogánykút című verséből:

"A rút pogány, dühében, pusztíta, égete,

Gyászos lett mindenütt a vidék tekintete.

Bércekre, hegyre mászott, az erdőt felveré;

Magát mutatni, még csak egy lélek sem meré.

S véletlenűl, a hosszú kalandozás között,

Hol a bor volt temetve, ezen vidékre jött;

S itt, a rút fajzat, addig szaglált, ólálkodott,

Hogy meglelé az áldott italhoz a nyomot.

Az a jóféle aszú beh is kár volt neki!

Nem szántam volna mind a nyakát tekerni ki!

Mert nem tekintve semmit, szabad, vagy nem szabad:

Ivott, mint a szivárvány, majd hogy meg nem szakadt.

És annyi gyűlt a kuthoz, és annyi bort bevert:

Hogy, mint a zsák a szérűn, egymás hátán hevert. 

Lopózva két magyar jött most a forrás felé,

Edényét hűs vizében hogy megmerítené;

S a búvó rejtekekbe hogy megvivék a hirt:

Fegyvert fogott kezébe legottan, aki bírt;

S a részegült cudar nép, kevés idő alatt,

Vérébe, borba fulva, hevert a fák alatt."

Egész évben szabadon látogatható, a kút vize nem iható.

Ingyenes