Kőkapu

Sziklaszűkület állja útját a Tokaji-hegység központi részére igyekvőknek a Kemence-patak vadregényes völgyében. Mindössze párméteres sziklakaput vágott a patak a völgyben keresztben húzódó kőzetbordába, látványos sziklakiszögelléssel erősítve a zempléni erdőség kárpáti hangulatát. A bérc előterében fenyőkkel és bükkerdővel keretezett csónakázótó található. Az egyszerre romantikus és (közlekedésileg) stratégiai helyszínre kézenfekvő volt vadászkastélyt építeni. Az épületben hotel üzemel, illetve közvetlenül alatta, a kisvasúti megálló mellett étterem, (nyáron) büfé és rönkházak is színesítik a helyszínt. A helynek nevet adó kőzetborda egyébként riolittelér, azaz olyan kőzettest, amelynek lávaanyaga a felszín alatti hasadékokat töltötte ki, majd az erózió csomagolta ki puhább környezetéből.

Erdészek nyomán a kisvasúttal

A korabeli Magyarország egyik első erdészeti vasútját létesítették a Kemence-patak völgyében 1888-ban Pálházától a Kőkapu alatti rakodóig, ahol napjainkban a tó található. A 7 km hosszú keskenynyomtávú pálya folyamatos lejtése lehetővé tette a gravitációs szállítást: a felvégen megrakott vagonokat legurították, és csak az üres vagonokat kellett lóval visszahúzni. A lórét gazdasági haszna miatt a völgy felső szakaszán Rostalló és a Susulya felé bővítették, ekkor nyitották meg a 37 méteres alagúttal a Kőkapu szikláját a patakszűkületnél feljebb. A hegyközi vasút 1. világháború utáni megépülésével a Kemence-patak völgye már a nemzetközi kereskedelembe is bekapcsolódott; 1958-tól menetrend szerinti személyszállítást is végeztek Kőkapu felé, ami csak a hegyközi vasút 1980-as megszüntetése után szünetelt közel egy évtizedig.

A Kemence-patakot 1968-ban duzzasztották fel a régi rakodó helyén, így létrehozva a látványos, tengerszemre emlékeztető Áfonyás-tavat, az elárasztással azonban megsemmisült egy hazánkban kuriózumnak számító gyapjúsásos láprét. A kőzettelér feletti láprét tőzegüledékéből rekonstruálták az utolsó jégkorszak utáni felmelegedés beerdősülésének fázisait, ám ez a láprét is eltűnt, helyén jelenleg az üdülő feletti fenyves található. A Kőkapu és Rostalló közötti, hűvös és nedves klímájú égererdőben még olyan ritka kárpáti fajok élnek, mint a rezes hölgymál, eső után pedig a foltos szalamandrákat láthatjuk a patak környékén.

A kárpáti vadon kapuja

Természetesen a mára turistákat szállító kisvasút legnépszerűbb megállója a Kőkapu, ami az alagút hotel felőli oldalán található. Közvetlenül mellette étterem és játszótér fogad, de a hét vezér is épp itt köt vérszerződést, a szűkületnél őrködik Diana, a vadak és vadászok istennője, és a magyar királyok is a szikla alól tekintenek ránk faragott szobrok képében. A környező erdők felfedezésére kialakított tanösvény könnyű sétát ígér a kastély feletti hegyoldalon.

A kisvasúti megálló természetjáróknak ideális kiindulópont: Kőkapuról vagy a pár kilométerrel feljebb fekvő Rostalló végállomásról a hegység szívéből indulva fedezhetjük fel a hazánkban ritka, hamisítatlan kárpáti vadont.

Vadászhely lustáknak

A mutatós kastélyt az erdőbirtokos Károlyi-család építtette svájci mintára, és mivel a közeli tarvágások nyomán cseperedő sarjerdők igen kedvelt búvóhelyei voltak a rengeteg vadnak, Kőkapu hamar híres vadászterületté avanzsált. Az előkelő vendégeket a füzérradványi kastélyban szállásolták el, majd 1-2 napra idekísérték cserkelni. A legenda szerint olyan könnyű volt prédát ejteni, hogy a lustábbak a szobájuk ablakából is leteríthették a vadat. A „radványi trófea" nemesnek számított; a helyi sajtó rendszeresen beszámolt olyan méltóságok vadászatairól, mint Horthy Miklós vagy éppen Bethlen István.

Egész évben szabadon látogatható. Az étterem nyitvatartásáról itt lehet tájékozódni.

Ingyenes