A Dunakanyar koronája

Itiner

• A rajttól kezdve egészen sokáig, 9,5 km-en keresztül a P jelzést követjük a Dömös utáni Szentfa-kápolnáig. 
• Innen a P▲ jelzés mentünk futunk, mászunk a kilátóig, majd onnan lefelé is egy darabona jelzésen. 
• Egy rövid szakasz erejéig a Király-kúti-nyereg felett áttérünk a lovasút jelzésre, majd újra a P▲ jelzés lesz az irányadó. 
• A cél előtt nem sokkal jobbra fordulunk a K↺ jelzésre, és az antennák tövében ezzen az úton kocogunk vissza a parkolóba. 

A futás részletes leírása

Indulópontunktól a buszmegálló mellett a kilátóterasz felé indulunk, majd balra fordulunk, hogy a kijárt, számtalan jelzéssel díszített ösvényen megkezdjük a kocogást. Néhány száz méter után az elénk táruló kilátás miatt máris kénytelen vagyunk egy pillanatra megállni. A Rezső-kilátóban vagyunk, ahonnan a Visegrádi-hegység északi része gyönyörűen belátható. A rácsodálkozás után továbbindulva meglehetősen sziklás, gyökeres ösvényen ereszkedünk lefelé, ahol a lejtő miatti tompítás és a talajfogásra alkalmas terület is megdolgoztatja a futót. Szép lassan az összes többi jelzett út elkanyarodik az ösvényünkről, és mi haladunk tovább a P jelzésen. Hamarosan elérkezünk egy rövidebb, fa lépcsősorral kirakott szerpentinhez, ennek a lábánál érünk a Szakó-nyeregbe. 

Az elágazásban jobbra kanyarodva maradunk a már megszokott jelzésen, és a szint vesztésével egyre szelídebb, futhatóbb lesz a talaj is. Másfél kilométer elteltével keresztezzük a Pilismarótról a Király-kúti-nyeregbe tartó aszfaltutat, innentől kifejezetten könnyen futható, széles földúton haladunk. Dömös határához közeledve balról látványos, víz vájta völgyeket figyelhetünk meg, ahol jól látható a fák gyökérzetének talajmegkötő képessége. Csak ott maradt meg a hegy, ahol fák vannak, minden mást magával vitt a víz. A Szent Mihály-hegy lenyűgöző látványa a távolban, illetve a balról feltűnő prépostsági romok, illetve Árpád-kori altemplom romjai jelzik, hogy megérkeztünk Dömösre. A temető mellett lekocogva hirtelen a 11-es úton találjuk magunkat, ahol jobbra fordulva a járdán a távoli templom irányába futunk.  

A templom mellett jobbra tartunk, és a hangulatos utcácskákban ismét az erdő felé vesszük az irányt, még mindig a P jelzést követve. Hamarosan elérjük az utca végét, átkelünk a patakon, és ismét az erdőben folytathatjuk tovább a (futó) kalandot. A patak mellett szűk ösvényen kanyargunk, amíg a fák között fel nem tűnik a Szentfa-kápolna körvonala. A kápolna után a néhány lépéssel balra, meredeken kezdődő P▲ jelzésre fordulunk, amely egy igazán tekintélyes mászás kezdetét jelzi: hossza és meredeksége a hazai hegyek között párját ritkítja. Változó meredekséggel, de folyamatos emelkedéssel kell megküzdenünk. Eleinte szűk földúton haladunk, majd idővel egyre kövesebb, sziklásabb és meredekebb lesz a terep. Egyszer csak szinte egy sziklafal jelenik meg előttünk, amin kis túlzással négykézláb lehet csak túljutni, majd a Vadálló-kövek következnek, a környék híres látnivalói. Sorra tűnnek fel jobbról az egyre nagyobb kőtömbök, amelyeket néhol könnyebb, néhol kifejezetten nehéz terepen kerülget az ösvény. Emellett a kilátás is innen kezd igazán nagyszerű lenni, hol a környező hegyek vonalait érdemes megcsodálni, hol pedig a Duna kanyargó íve köti le a figyelmünket.

A kövek után balra tartva egy simább terepű, de továbbra is határozottan emelkedő szakaszt kell leküzdeni, amelynek jutalma a Prédikálószék kilátója lesz. Azt a néhány emeletet még ennyi mászás után is érdemes megtenni, hogy teljes pompájában csodálhassuk az alattunk kanyargó Dunát a lehető legjobb helyről. Szusszanás után könnyű szakasszal rázódhatunk vissza a futásba. A P▲ jelzést szem előtt tartva kocogunk le a hegyről. Pár száz méter után a szórt köves ösvényen a P▲ és a P+ balra tart, de mi jobbra folytatjuk a futást a dózerúton. A lovas jelzést követve így levágunk egy keveset az útból, majd öt perc futás után a jobbra kanyarodó visszafordítóban egyenesen letérünk a széles útról, és ismét a P▲ szűk ösvényén találjuk magunkat. Meredek lejtőzéssel érjük el az aszfaltutat, majd azt keresztezve hamarosan a Király-kúti-patakon kell átkelnünk némi lépcsőzés segítségével. Pár lépés után a Király-kúti-forrás mellett futunk el, és kis idő elteltével a Király-kúti kulcsozházat is megpillantjuk. 

Innen újabb kiadós emelekdőben lesz részünk, bő 250 méternyi szintkülönbség leküzdése vár még ránk. Kanyargós, néhol kissé sziklás ösvényen haladunk felfelé, amely még enyhén csapadékos időben is sárosodásra hajlamos. Kereszteződéshez és esőbeállóhoz érve jelzést váltunk, és a K↺ jelzés mentén vágjuk le a távot a parkolóig. Itt a távközlési antennák mellett futunk el, majd biztonsági okokból az aszfalton maradva (volt Nimród Hotel mellett vezet a jelzés, amely romos, balesetveszélyes állapotban van) kocogunk be a már ismerős parkolóba.