A cserháti Sas út

Itiner

• A túrát a Cserháti zöldutak Z jelzéseit követve kezdjük, ezen maradunk egészen a Béke utca kiágazásáig.
• A Béke utca kiágazásánál jelzetlen úton teszünk rövid kitérőt a Pappenheim-barlanghoz.
• Visszatérve a jelzett útra, továbbra is a Cserháti zöldutak Z jelzéseit követjük, egészen a Bujáki várromhoz felvezető útig.
• A Bujáki várromhoz a jobbra kiágazó, jelzetlen úton mászunk fel, majd ugyanazon az úton ereszkedünk vissza a völgybe.
• Az erdészeti magánút sorompójáig továbbra is a Cserháti zöldutak Z jelzéseit követjük.
• A sorompó után az Erdészeti tanösvény zöld tölgyfalevél jelzéseit követjük jobbra, egészen a Selyem-rétet keresztező aszfaltútig.
• Az aszfaltúton jobbra fordulunk, visszatérünk a Cserháti zöldutak Z jelű útjára, amit a Sas-bérc és a Fekete-hegy közötti nyeregig követünk.
• A nyeregből jelzetlen úton, balra letérve jutunk fel a Sas-bérci kilátóhoz.
• A Sas-bérci kilátótól lefelé az Erdészeti tanösvény zöld tölgyfalevél jelzéseit követjük egészen a Selyem-rét előtti turistaút-elágazásig.
• Itt jobbra fordulva, a zöld tölgyfalevél jelzéseken rövid kitérőt teszünk az Egidius-forráshoz.
• Visszatérve, a Selyem-rét felé vezető zöld tölgyfalevél jelzéseket követjük,  egészen a kálvária elágazásáig.
• A Kálvária-hegyre jelzetlen ösvényen teszünk rövid kitérőt.
• Visszatérve a zöld tölgyfalevél jelzésre, Bujákig sétálunk.
• Elérve Bujákon a műutat, jobbra fordulunk, majd az első lehetőségnél balra, a pincesorral szegélyezett Ady Endre utcába.
• Az Aradi vértanúk emlékművénél jobbra fordulunk, majd a Táncsics Mihály utca végén balra fordulunk a József Attila utcába, mely a Hősök terébe torkollik.
• A körforgalomnál balra, a Kossuth Lajos utcába fordulunk, mely visszavezet a kiindulópontra.

A túra részletes leírása

Kőzetkavalkád a Cserhát peremén

Túránkat a Kossuth Lajos utcában, a Cserháti zöldutak Z jelzéseit követve kezdjük meg nyugati irányban. 300 métert megtéve keresztezzük a Bujáki-patakot, amelynek bal partján hatalmas rigószobor áll, mely emlékeztetve arra, hogy egykor a bujáki erdők rigófüttytől zengtek. A jelzést követve keresztezzük a Bujáki-patakot, majd néhány méterrel később, a Béke utca kiágazásához érve (jelzetlen úton) kitérőt teszünk a Pappenheim-barlanghoz.

Az útkereszteződésben a kúttal is rendelkező pihenőhelyet célozzuk meg, majd a fiatal akácoson átjutva, a felhagyott kőfejtő aljában érjük el a homokkőben keletkezett üreget. Az emberi kéz által kialakított, méretes sziklaüreg a környéket egykor birtokló Pappenheim családról kapta a nevét. Mesterséges mivoltából eredően nem szerepel az Országos Barlangnyilvántartásban. Az üreg belmagassága nagy, azonban mélysége nem az, így felfedezéséhez fejlámpa nem szükséges.

Visszatérve az Üdülő utcába, nyugat felé folytatjuk túránkat, továbbra is a Cserháti zöldutak Z jelzéseit követve hagyjuk magunk mögött Buják belterületét. A Bujáki-patak völgyében kanyargó műút mentén több látnivaló is vár ránk: előbb egy felhagyott kőfejtőt érintünk, ahol megfigyelhetjük a környék hegyeit felépítő andezit alapkőzetet, melyet a legtöbb helyen vályogszerű lösz borít be.

A kőfejtőt követően tábla hívja fel a figyelmünket a Szál-kő andezittömbjére, az ehhez közeli egykori robbanóanyag-raktár maradványait megtalálni viszont már kevésbé egyszerű. Két jelzést is tartalmazó – ez sajnos kuriózum az utunk során –, borostyánnal benőtt fa mögött befordulva, az úttól néhány méterre találhatunk rá a föld alá épített, egykori raktár andezitből rakott kőfalára. Az 1930-as években nyílt kőbánya robbanóanyagát és egyéb felszereléseit tárolták itt. A bánya a környék házainak alapzatához és útjainak kövesítéséhez szolgáltatott alapanyagot, egészen az 1950-es évekig. Ekkor egy robbantástól a környék házainak ablakai betörtek, okot adva a bánya bezárására. 

Várostrom panorámával

A Hét vezér emlékfáit elérve tábla jelzi a néhány méteres letérőt: itt 7 darab méretes fenyőfa állít emléket honfoglaló vezéreinknek. Innen csak néhány lépést kell megtennünk a műúton a Cserháti zöldutak Z jelzéseit követve a bujáki várhoz vezető kitérőig. Ahol a műút elágazik, a várromot jelző táblánál jobbra fordulunk a jelzetlen útra, és megkezdjük a romhoz tartó kaptatót. Az erősség történetét bemutató információs táblánál balra fordulunk, majd az ösvényt követve jutunk fel Buják várának romjaihoz. 

A vár feltételezhetően a tatárjárás után épülhetett, első fennmaradt írásos említése azonban csak az 1300-as évek elejéről származik. Az évszázadok során többször cserélt gazdát: hazai oldalon a magyar királyokon felül volt a Garai, a Báthory, a Werbőczy és a Bocskai családok tulajdonában is. A várat többször (1552-ben és 1663-ban) is sikerrel ostromolták meg a törökök, vesztét is ők okozták: 1666-ban felrobbantották falait, ezt követően pedig már nem hozták helyre azokat. A várfalak mellől remek körpanorámát élvezhetünk a Keleti-Cserhát vonulataira: a völgyekbe lenézve láthatjuk Bujákot, a Honvéd üdülőt, a hegytetőket kémlelve pedig a Sas-bérci kilátó tetejét is megpillanthatjuk.

A várból a már bejárt úton ereszkedünk vissza a Bujáki-patak völgyébe. A műút kereszteződésétől a sorompóig továbbra is a Cserháti zöldutak Z jelzéseit követjük, majd a sorompót követően jobbra térünk le a műútról, hogy az Erdészeti tanösvény zöld tölgyfalevél jelzésekkel ellátott turistaútján folytassuk vándorlásunkat. Patak(meder)-átkelést követően újabb felhagyott kőbányát érintünk a Selyem-rét szélén álló, hangulatos, vadgesztenyefákkal árnyékolt pihenőhelyig. Itt érdemes egy kicsit megpihenni, mert a Sas-bércig folyamatosan emelkedni fog utunk! 

A Cserhát legelegánsabb kilátóhelye

A Selyem-rétet kettészelő műutat elérve jobbra fordulunk, majd a műúton haladunk tovább, immáron újra a Cserháti zöldutak Z jelzéseit követve. Ahol a műút kettéválik, válasszuk a bal oldali ágát! Ezt amiatt is fontos megemlíteni, mert az elágazásban mindkét irányba folytatódnak a Cserháti zöldutak Z jelzései! A Fekete-hegy és a Sas-bérc közötti nyerget elérve a műútról balra térünk le, majd jelzetlen úton jutunk fel a Sas-bérc 469 m magas csúcsára, melyen a mesébe illő Sas-bérci kilátó áll.

A ma kilátóként funkcionáló tornyot Pappenheim Szigfrid gróf építtette felesége kérésére, bajor minta alapján az 1920-as években: Franz Zell müncheni építész terveit Gajdóczi Lajos építési vállalkozó váltotta valóra. Eredetileg kettős célt szolgált az épület: a földszinten a helyi erdész és családja lakott, az emeleti helyiségeket a gróf használta vadászatai során pihenőként. A család az erdőterületet az 1930-as évek végén eladta, az új tulajdonos nem törődött az épület állapotával. Felújítására egészen 2001-ig kellett várni, az eredeti állapotokat helyreállítva 2002. március 23-án nyílt meg a turisták előtt. Fontos, hogy csak hétvégén és ünnepnapokon van nyitva, 9 és 17 óra között. A kilátótorony belső terében megismerhetjük az épület történetét, régi képeket láthatunk az elmúlt 100 évéből, valamint egy terepasztalon megnézhetjük „madártávlatból” a Keleti-Cserhát vidékét. A kilátóteraszra kilépve pedig a terepasztalon már megismert csúcsokat vehetjük szemügyre. Tiszta időben a Cserháton túl a Mátra és a Börzsöny vonulatait is láthatjuk! 

Ha hétköznapi túrát teszünk (és a kilátó zárva van), akkor se búsuljunk, induljunk tovább a kilátótól lefelé vezető, zöld tölgyfalevél jelzésű Erdészeti tanösvényen. Hamarosan elérünk egy fakeresztet, ahonnan nyugati irányba kilátást élvezhetünk: a látképet a szandai Vár-hegy uralja a tetején Szanda várának romjával, de a távolban a Börzsöny is feltűnhet.

Vissza a lankák peremére

A tanösvény útvonalán, mielőtt elérjük a Selyem-rétet, érdemes néhány méter kitérőt tenni jobbra, a szintén zöld tölgyfalevél jelzésekkel ellátott úton az Egidius-forráshoz. (Nevét Szent Egyed provence-i remetéről és kolostoralapítóról kapta.) A forrás szárazabb időszakokban is aktív, amennyiben nincs eltömődve a kifolyója.

Visszatérve a kitérő kiindulópontjához, a Selyem-rétet célozzuk meg, az azt átszelő műútnál ismerős helyre jutunk. Innen a felfelé már bejárt úton, az Erdészeti tanösvény zöld tölgyfalevél jelzéseit követve jutunk vissza a műút sorompójáig. A sorompó előtt közvetlenül jobbra fordulunk, majd a Bársony-hegy nyerge felé kezdjük meg emelkedőnket, továbbra is a tanösvény útvonalán. A Kálvária-hegy oldalában, egy famatuzsálem árnyékában feszület fogad, itt balra fordulunk, majd az információs táblát elérve (jelzetlen ösvényen) megcélozzuk a néhány méterre álló, különleges kálváriát. 

A kálvária életét a viharok tették különlegessé. Először fából készült keresztek álltak a hegytetőn, melyek kidőltek egy nagy vihar során. Helyükre kőkereszteket emeltettek, ám ezek sem bírták sokáig, az új kőkereszteket már kőfallal vették körül a nagyobb fokú védelem érdekében, s a védfalba kerültek beépítésre a stációképek. Azt gondolhatnánk, a természet erői így már nem tudták ledönteni a kereszteket, ám tévedünk. Az újabb pusztulás után vaskereszteket állíttattak fel. Napjainkban újra kőkeresztek állnak a hegytetőn, a régi vas Krisztus-feszületet a falu templomkertjében lehet megtalálni. A hegytetőn áll még a késő barokk stílusú, 19. század elején épült Szent Anna-kápolna és egy remetelak is. A Kálvária-dombról mesés panorámát élvezhetünk a völgyben megbújó Bujákra, a távolban pedig a Nyugati-Mátra vonulatai zárják a látképet. 

Innen az Erdészeti tanösvény zöld tölgyfalevéllel jelzett nyomvonalán ereszkedünk le Bujákra: elérve a műutat, jobbra fordulunk, és jelzetlen utakon fejezzük be túránkat. A túraleírás elején megadott itinert (vagy a Természetjáró appban látható nyomvonalat) követve érintjük a falu pincesorát, az Aradi vértanúk emlékművét és a Szent Márton-templomot is, ahol a régi kálvária vaskeresztjét és hősi emlékművét is megtaláljuk. Végül visszasétálunk a kiindulópontra.