Sárkány-szakadék (Orfű)

A Körtvélyes- és a Szuadó-völgy találkozásánál rövid szurdokot vésett az időszakos patak: egyesült erejével mélyen beleszelt a környező mészkőtestnél valamivel puhább felszínbe, ezzel meredek falakat formált, a támasztékukat vesztett, tektonikusan is összetöredezett sziklák pedig jókora tömbökben zuhantak alá, hogy kibéleljék és részben eltorlaszolják a medret.

A szakadék nevét ihlető, tomboló sárkány csak extrém méretű csapadék vagy tartós hóolvadás után elevenedik meg: ekkor az útját kereső víz kisebb zúgókat, sőt még vízesést is formál. Máskülönben a mészkő gyomrában, a felszín alatt csordogál a búvópatak, ahogy a helyi legendárium is a kőzet mélyén ábrázolja a szörnyeteget. A környék forrás- és barlangrendszereinek mondavilágában többször is felbukkan a sárkány-motívum, azaz a helyieket félelemben tartó, sziklaüregekben élő fenevad. Morgása a karsztos működések hangjainak lenyomata lehet, pusztító haragjában pedig a mészkő járatrendszereiből előtörő, falvakat és malmokat elmosó áradások rombolása érhető tetten.

A völgy alján tetemes méretű, mohával benőtt sziklagörgetegek hevernek, néhol kidőlt fatörzsek nehezítik az előrehaladást. A hűs levegőjű szakadék nem hosszú, ám annál meglepőbb látvány a lankák között, méterekre a falu szélétől. A kisebb szemű kavicsszőnyeget is a patak teregette el, amelynek utánpótlása a Jakab-hegy magas tömbjébe hasító völgyekből, egy víznyelők és források sokaságával lyuggatott karsztterületről érkezik.

A Sárkány-szakadékban található a megegyező nevű forrás is; csövén gyenge sugárral, de folyamatosan érkezik a víz. Érdemes kicsit feljebb is behatolni a völgybe: sok eső után kisebb zúgókat, vízeséseket is felfedezhetünk, máskor viszont csontszáraz az árok, és csak a forrás alatti terület rejt kisebb tócsákat.