Vízfő-forrás

A karsztvíz eredete...

Borostyánnal szelídített, zord sziklafal aljában bukkan elő a Vízfő-forrás tiszta, átlátszó vize, mely kis medencében gyűlik fel, mielőtt útjára indul. A meghitt küllemű fakadás olyan mennyiségű vizet áraszt magából, ami évtizedek óta elég az orfűi tórendszer ellátására, és sokáig a komlói nehézipar „köldökzsinórjaként" is hasznosult. A vízbőség oka a terület geológiai és szerkezeti vonásaiban keresendő.

A Mecsek középső részét felépítő mészkőtömeg a hegységrész méreteihez képest meghökkentő hozamú forrásokat táplál: az összetöredezett, egymásba ékelődő kőzetpikkelyek némelyike vízzáró, és gátakat képez a mélyben vándorló karsztvíz útjában, a torlaszok túlfolyóiként működő források pedig nagy és viszonylag megbízható hozammal bírnak. A Vízfő-forrás, a hegység forrásainak fejedelme mélyen fekvő pozíciójával szabályos főhajtásra sarkall. A Mecsek legnagyobb (de erősen ingadozó) hozamú víznyerő helye a délebbre elterülő karsztos és nem karsztos területről egyaránt táplálkozik. A szövevényesnek vélt, főként dolomitban és mészkőben, tektonikus törések mentén kialakult hasadékbarlang-rendszert a karsztvíz tágította ki. Egyelőre közel 400 méteren tárták fel, de kutatói szerint összhossza több kilométeresre is nyújtózhat. Ráccsal védett bejárata egy mesterséges táró, és bár gépészeti elemek kialakítása miatt régebben robbantásokkal is tágították, betonjárdákat fektettek és kábeleket vezettek benne, cseppköves szakasza is fennmaradt.

...és sorsa

A forrás mellett, a növényzet szorításából kibontakozó, tulipánt vagy vázát mintázó betonkolosszus is a forrás hasznosításának évtizedeire tekint vissza. Az organikus építészet eme drabális bélyegét Csete György (és Dulánszky Jenő) tervezte, az 1970-es évek elején létesítették, és eredetileg a Vízfő-forrás vizének kivételére szolgált. A föld alatt a vízszintig, két emelet mélyre nyújtózó építmény egészen meghökkentő technológiai megoldást szolgált: segítségével a barlangi patakot gyakorlatilag átemelték a szomszédos völgyek egyikébe. Szivattyúi a vágotpusztai gerincre lendítették a vizet, ahonnan az egy víznyelőn keresztül egyszerűen a Kő-lyuk barlangrendszerébe került. A Nagy-Mély-völgy alsó szakaszán található üregekből meglehetősen természetromboló átalakítások révén, csővezetéken juttatták el a karsztpatak jelentős részét Komlóra, hogy ellássák vele a város megnövekedett lakosságát és nehéziparát. Komló hanyatlásával (és egy dunai vízvezeték kiépítésével) a Vízfő bolygatására az 1980-as évek végétől nem volt tovább szükség, így a forrásház 1989 óta csupán használaton kívüli műemlék. Üvegben tetőző kupolája még barlangász pihenőhelyiséget is rejt.

A barlang fokozottan védett, denevérek is előszeretettel használják. A közelben ismeretlen eredetű épületmaradvány nyugszik, amelynek területén egy Árpád-kori és két 14. századi romot is feltártak, de eredete bizonytalan: bencés kolostorként és várként is hivatkoznak rá. Nem messze található a Mecsek Háza, ahonnan overallos barlangi túrákat vezetnek a karszt járataiba, de a Vízfő forrásházát is vezetett sétán mutatják be (előzetes bejelentkezés után). A környék természeti értékeit a forráshoz érkező, igényes tanösvény mutatja be. Érdemes felkeresni a szomszédos malommúzeumot is, ahol egyébként étterem és kávézó is várja a turistákat.

Egész évben szabadon látogatható.

A forrásház látogatását és a környék barlangjaiba vezető túrákat a közeli Mecsek Házából szervezik és indítják.