Babás-szerkövek

Kilépve a Babás-szerkövek 3 sziklateraszának valamelyikére, a panoráma az egyik látványelem, ami megfogja tekintetünket. A Jakab-hegy déli lejtőjén, alacsonyan állunk ugyan, de a szomszédos tájnál jóval magasabban. A Dráva síkja terül el alattunk, balra kibukkan a Villányi-hegység széle, a Tenkes, szemben, tiszta időben pedig a horvátországi Papuk középhegységi lánca kéklik.

Maguk a szerkövek változó méretű, vörös sziklaformák, melyek elkeskenyedő nyakuk fölött többnyire kiszélesednek - alapzatuk pedig egy környezetéből markánsan felszökő sziklaplató, ami áttöri az erdőt. A kréta időszakban a terület kőzeteit óriási redőboltozatba gyűrték a tektonikai folyamatok. Ennek nagy része azóta lepusztult, helyén Cserkút medencéje terül el (éppen alattunk). A magaslat pereme azonban részben megmaradt, ez alkotja a Jakab-hegy hátát. Oldalra billent rétegei az egykori, mélyülő tengerfeneket kirajzolva bukkannak a felszínre - a legmélyebb részen mészkő, a part közelében homokkövek rakódtak le. A Babás-szerkövek anyagát meleg és száraz éghajlaton, nagy esőzések idején kialakult időszakos vízfolyások szállították a partszegélyre, ahol e hordalékot később kovasavas oldatok cementálták össze. A keletkezett, kemény konglomerátum lassan pusztul, míg körüle a (válogató) erózió „leradírozta" a kevésbé ellenálló anyagokat, ezzel a sziklák fokozatosan kimagasodtak. A szél hordalékával koptatja, a fagy aprózza a kis tornyokat, melyeknek puhább részei gyorsabban vékonyodnak, ez magyarázza alakjukat.

A régebbi korok mondát is szőttek a szerkövek keletkezése köré. E szerint élt két, örökké egymással versengő család Pécsen. Egyszer egy koldus látogatta meg őket, akit elhajtottak, mire az átkot szórt rájuk: „Váljatok kővé, amikor a legboldogabbak akartok lenni!" A családok lánygyermekei egy napon akartak férjhez menni, és az egyik família hamarabb ért föl a Jakab-hegy pálos kolostorába, majd a visszaúton találkozott a szembejövő riválisokkal. Egyik sem akart kitérni a másik elől, mondván „inkább válnak kővé, mintsem hogy félreálljanak" - ezzel a koldus átka valóra vált, a két násznép pedig azóta is megkövülve áll a hegyoldalban. (A szerkő pogány oltárkövet jelöl.)