Vértes–Gerecse kisvasúti emlékhely

Közvetlenül a vasúti emlékek mellett találunk egy kis pihenőhelyet is padokkal, asztalokkal, így akár a Kéktúrát járva vagy egy bringatúra is közben megállhatunk itt pár percre.

Sínek a Vértesbe

A Szárligeten kezdődő erdei vasút fénykorában körülbelül 14 km hosszú volt, ezt 1918-ban adtak át a forgalomnak. A gróf Eszterházy Móric uradalmán át vezető sínek 760 milliméteres nyomtávúak voltak, és a szárligeti vasútállomástól előbb Vöröstóig vezettek, majd meghosszabbították őket a Kis-Fáni-völgyig. Több szárnyvonal is épült.

Kezdetben lóvontatással működött a vasútüzem, később – amint arra a hiányos dokumentumokból következtetni lehet – egy Orenstein & Koppel gyártmányú, kétcsatlós gőzös és valamilyen motormozdony is üzemelt itt. Elsősorban az erdőben kitermelt faanyagot, illetve egy homokbánya homokját szállították Szárligetre, ahol a nagyvasúti átrakodás történt.

A II. világháború során a kisvasút pályája nagyrészt elpusztult, és a MALLERD (Magyar Állami Erdőgazdasági Üzemek) tulajdonába került. Az új tulajdonos azonban – a magas költségekre és a letermelt erdőkre hivatkozva – nem állította újra üzembe a kisvasutat, helyette teljesen felbontotta a megmaradt felépítményt. Az 1950-es évek elején az egykori nyomvonalon erdészeti feltáróút épült („Terv út”), így gyalogosan és kerékpárral is hosszan követhető, merre kanyarogtak valaha a kis szerelvények. Az állomás melletti fatelep is az egykori átrakó helyén található, és a faluban a járda is a nyomvonalra épült.

Sínek a Gerecsébe

A Gerecse felé vezető kisvasútról még ennél is kevesebb emlék és adat maradt fenn. Ennek pályája Wekerle Sándor uradalmán át vezetett Mesterberken át Tornyópusztáig, azonban már 1935-ben sem volt semmi nyoma Szárligeten.