Pannonhalmi Bencés Főapátság

Az ezeréves apátság

996-ban Géza fejedelem az akkori magyar fejedelemség nyugati határához közel, Szent Márton hegyén monostort alapított. A környék régóta lakott volt, már a honfoglalás előtt is éltek itt rómaiak, hunok, avarok és szlávok. A kereszténység kezdeti időszakában hazai egyházfiak hiányában a fejedelem csehországi bencés szerzeteseket hívott a monostorba. A Géza fiával, Istvánnal is jó kapcsolatban lévő, később vértanúhalált halt prágai püspök, Szent Adalbert tanítványai voltak a mai pannonhalmi apátság első lakói. A monostor Istvánnak is fontos volt: apja 997-ben bekövetkezett halála után a Koppány elleni ütközet előtt megfogadta, hogy ha legyőzi a pogány vezért, Somogyország dézsmáját a monostornak adományozza.

Később István királyként is megerősítette a monostort, olyan kiváltságokat biztosítva annak, amilyeneket a Benedek-rendi anyakolostor, a montecassinói élvezett. Ennek egyik legfontosabb eleme volt, hogy világi közegek az apát engedélye nélkül nem ítélkezhettek a monostornak alávetett birtokok és népek ügyeiben.

Sajnos az nem teljesen világos, hogy az első keresztény építményt miért pont Szent Mártonról nevezték el - egyes források szerint a tours-i püspök itt született, és nem Savariában (a mai Szombathelyen). A monostor felszentelésének dátumáról sincsenek pontos adatok, de István uralkodásának első éveiben kerülhetett rá sor. 

Ami viszont biztos, hogy az „ezeréves apátság” valóban a mai Magyarország alapításával egyidős, és hogy az első pannonhalmi szerzetesek közül került ki a korai magyar egyházi hierarchia - első érsekeink és püspökeink - jelentős része.

Hamarosan felnőtt az első magyarországi bencés nemzedék is, amelynek első ismert tagja az a Boldog Mór volt, aki kora gyermekkorától a pannonhalmi monostorban nevelkedett és tanult, ő volt az első név szerint ismert magyarországi „puer scolasticus” (iskolás fiú). Később a monostor szerzetese, majd apátja lett, míg 1036-ban Szent István pécsi püspökké tette.

A 11-12. század során királyaink sorra alapítják a bencés apátságokat, de a pannonhalmi – alapításának elsősége és a kiváltságai okán is – presztízsével és tekintélyével egyik sem vetekszik. Birtokai és kiváltságai is gyarapodnak, újjáépül és bővül a monostor, nem kis részben a megnövekedett magánadományoknak is köszönhetően.

A monostor első fénykora a 13. század első felére, Uros apát idejére esik, aki középkori időszámításhoz képest rendkívül sokáig, 35 éven keresztül igazgatta Pannonhalmát. Újjáépíttette, és a király jelenlétében szenteltette fel az épületeket, megduplázta a monostor birtokait és jövedelmét, valamint újabb kiváltságokat szerzett a királyoktól és pápáktól apátsága alatt. Az ő nevéhez fűződik Pannonhalma birtokainak, népeinek és szolgáltatásainak első hivatalos összeírása is 1239-ből, amely ma a kora középkori társadalomtörténetünk egyik legfontosabb forrása. Uros apát rendkívül befolyásos és tehetséges közszereplő lehetett, aki mind a királyi udvartól, mind a római pápától rendszeresen fontos megbízásokat kapott. Valahányszor Rómában járt, mindig a pannonhalmi monostor megerősödésével végződött útja. Legendáját csak erősíti az is, hogy az erőddé megerősített monostort még a tatároktól is sikerült megvédenie, sőt, ő segítette a királyt a sajómezei csata után.

A 14-15. században hatalmi viszályok tépázták a monostor tekintélyét, a szerzetesek fegyelmezettségét és nem utolsósorban a bencések vagyonát.

Az 1500-as évek elején Tolnai Máté apát belefogott a bencés rend teljes erkölcsi és szervezeti megújításába. Ennek egyik fontos eleme volt, hogy a 8 királyi apátságot unióba fogta, amelynek a feje a pannonhalmi apátság lett. Tolnai 1514-ben az uniót kiterjesztette az egész magyarországi rendtartományra, s a pápa jóváhagyásával Pannonhalma a világon harmadikként létrejött magyar bencés kongregáció főapátsága lett. Az élén álló főapát – amely címet elsőként maga Tolnai viselhette - széles körű befolyással rendelkezett a kongregációhoz tartozó monostorok életére.

Nem kis részben a kiemelkedő munkásságú apátoknak köszönhetően a pannonhalmi monostor jelentős helyet foglal el a középkori Magyarországi műveltségtörténetében. Egyrészt a kora középkori könyv- és irodalmi kultúra, másrészt a jogi írásbeliség fontos emlékei köthetők hozzá. Akár a 11. századi, akár a 16. századi templomleltárt nézzük, korabeli mércével mérve az apátság rendkívüli gazdagságot mutat. 

A török hódoltság alatt az apátság lakói többször is elhagyni kényszerültek lakóhelyüket, egyszer pedig saját gondatlanságuk miatt leégett a templom és több lakóépület. 1585-ben a törökök elfoglalták Pannonhalmát, majd felgyújtották azt. Ekkor a néhány, megmaradt szerzetes is elhagyta az apátságot.

Az ország töröktől való felszabadítását követően a katonaélet megszűnt Pannonhalmán, és megkezdődhetett a rend és az épületek helyreállítása is. A 18. században Mária Terézia javaslatára, aki személyesen is járt az apátságban, a monostor teljes barokk átépítésébe fogtak, és még nagyobb hangsúlyt kapott az oktatás.

1786-ban II. József több más renddel együtt eltörölte a bencés rendet, és megszüntette a pannonhalmi monostort. Ez hatalmas törés volt az apátság életében, a sok évszázad alatt felhalmozott, felbecsülhetetlen értékeket elkótyavetyélték, amelyek jobb esetben levéltárakban és egyetemeken kötöttek ki. Egészen 1802-ig kellett várni, hogy a I. Ferenc király visszaállítsa az eredeti állapotokat úgy, hogy a közösség elsődleges céljául a középiskolai oktatást szabta meg. Ennek megfelelően a bencés közösségek a Dunántúl városaiban megkezdték a tanítást, valamint folytatták a szerzetesi életet Pannonhalma, Bakonybél, Tihany, Zalaapáti és Celldömölk apátságaiban. Ahogy a 19. században a bencés rend egyre inkább tanító renddé vált, egyre nagyobb hangsúlyt kapott a tanárképzés is. A tudományok iránti nyitottsága miatt is vált Pannonhalma a reformkor egyik szellemi központjává. Egykori bencés diákjuk, Guzmics Izidor Kazinczyval való levelezésében fordul elő először a „Pannonhalma” elnevezés.

A 19. században épült a mai könyvtár lenyűgöző épülete, ahogy a messziről is jól látható klasszicista torony is. Szintén ekkor készült el a székesegyház és a kerengő Stornó Ferenc által restaurált belső tere. A 20. században az I. világháborút az apátság is megsínylette. A két háború közt építették a ma is működő gimnáziumot. A II. világháborút követően a rend javait és iskoláit is államosították, csupán Pannonhalmán és Győrben engedélyezték a szerzetesi életet és az oktatást.

A rendszerváltás után az apátság ismét visszakerült a bencések tulajdonába, és 1996-ra be is befejeződött a főapátság épületegyüttesének felújítása. Ekkortól vált a főapátság és környezete a Világörökség részévé. Az újabb időkben Pannonhalma a vallási és oktatási témákon kívül más területek felé is nyitott: a régi hagyományt felélesztve borászatot, arborétumot, gyógynövénykertet és éttermet is fenntartanak, és rendszeresen szerveznek kulturális programokat.

Az apátság látogatható részei

Bazilika és altemplom

A Szent Márton Bazilika nagy része a 13. század elején, Uros apát idejében épült kora gótikus stílusban, és valószínűleg 1224-ben szentelték föl. Az ötven méter hosszú, háromhajós bazilika négy jól elkülönülő részre tagolódik. A templomot Mátyás uralkodása idején bővítették, ekkor készült el a szentély csillagboltozatos mennyezete, a mellékhajók keleti vége és a Szent Benedek-kápolna. A török időkben a belső berendezés teljesen elpusztult. Jelentősebb felújítás az 1720-as években kezdődött Sajghó Benedek főapátsága alatt, majd ezt követte az 1860-as években a Stornó Ferenc-féle restaurálás. A 19. században épült meg a bazilika bejárata fölé magasodó magyar klasszicista remekmű, az 55 méter magas torony.

Legutóbb 2012-ben újult meg a templom, John Pawson angol építész tervei alapján. A felújítás során a templom szerzetesi karakterének visszaállítása volt a fő szempont, hiszen a Bazilika az itt élő bencés közösség otthona, közös imádságának helyszíne, a monostor szíve. A süttői mészkő padozat, a tömör diófa bútorok, valamint a patinázott sárgaréz lámpatestek ezt a békés és erős világot hivatottak érzékeltetni.

Az altemplomban látható 13. századi, vörös márvánnyal burkolt ülőfülke a hagyomány szerint Szent István széke volt. Szintén itt láthatóak Tours-i Szent Márton, a monostor védőszentjének ereklyéi is.

Porta speciosa és kerengő

A templom egyik főbejárata a középkorban a Porta Speciosa (ékes kapu) volt. A 13. századi kapu a monostor központi részéből, az akkori kerengőfolyosóból vezetett a templomba, tehát csak az itt élők használták. A vörös márványból és mészkőből épült, valóban nagyon díszes kapu oszlopainak és boltíveinek középpontjában egy Szent Mártont ábrázoló festményt láthatunk.

A mai kerengő Mátyás király korában épült, valószínűleg 1486-ban fejezték be a visegrádi mesterek. A kerengőfolyosó által körülölelt kis belső kertet gyakran Paradisumnak (paradicsomkertnek) is nevezték, ahol elsősorban gyógynövényeket termesztettek.

Könyvtár

A monostor életében az írásbeliség megjelenése óta rendkívül fontos szerepe volt az olvasásnak, a művelődésnek és a pontos dokumentációnak. Bár a ma látható, lenyűgöző, klasszicista könyvtár csak a 19. században épült, a megőrzött iratok és az átörökített szellemiség együttesen adják az épület értékét.

A 11-12. századi magyarországi okleveleknek mintegy a felét, közel 30 darabot őriznek Pannonhalmán, jelentős részüket a monostor szerzetesei írták. Bár a nagyközönség számára nem látogatható részen, de itt őrzik a Tihanyi apátság alapítólevelét is (1055).

Egy Szent László-kori (1090 körüli) oklevél tanúsága szerint a 11. század végén Pannonhalmán már 80 kötetet (kb. 200 művet) tartottak nyilván, köztük ókori szerzők műveit is. 1786-ban, a rend feloszlatáskor már több mint 4000 kötetet számlált a gyűjtemény. 1802-ben a könyvek közül csupán 757 kötetet és 27 kéziratot szállítottak vissza a monostor könyvtárába, ezek tárolására elegendő volt néhány terem. A könyvek száma azonban a 19. század elején ugrásszerűen megnőtt: ekkor határozták el az új könyvtárépület építését.

A könyvtár épületének hosszanti részét az 1820-as években Engel Ferenc tervezte és építette. A ’30-as években az esztergomi bazilika építészét, Packh Jánost bízták meg az épület bővítésével, az ő munkája az ovális teremrész. Az épület belső díszítésére egy bécsi mestert, Josef Kliebert kérték fel. Az ő munkái a napjainkban eredeti helyükre visszakerült gipsz királyszobrok is (az alapító Szent István és a visszaállító I. Ferenc). A hosszanti terem központi freskója Pallas Athéné (Minerva) alakját ábrázolja. A két rövid oldalon ókori bölcsek, filozófusok, tudósok alakjai, míg a hosszanti oldalakon a magyar kultúrtörténet kiemelkedő alakjainak portréi láthatók. 

A könyvtár előterében helytörténeti és régészeti kiállítás kapott helyet, amely a környéken talált római kori és korábbi, valamint honfoglalás- és török-kori tárgyi emlékeket mutatja be. Itt láthatóak azok az oklevélmásolatok is, amelyek a magyar írásbeliség első emlékei, mint a 1001-ben keltezett pannonhalmi alapítólevél másolata, az 1086-ban elrendelt összeírás, és a már említett tihanyi alapítólevél kópiája. Az oklevelek eredeti példányait a Levéltárban őrzik.

Arborétum és Gyógynövénykert

A bencések már a korai századokban is nagy gondot fordítottak a gyógyításra használható növények termesztésére, gondozására. A 19. századtól kezdve azonban tudatosan törekedtek a környezetük alakítására is. 1830-ban már mintegy 80 fa- és cserjefaj található az apátság arborétumában, amelynek angolkert jellegét Szeder Fábián alakította ki az 1840-es években. Az arborétum területén ma több száz fa- és cserjefaj található, s ezek egy része különleges, az országban csak kevés helyen előforduló faj és fajta. A terület igen gazdag énekesmadár állományt is magáénak tudhat.

A hatalmas levendulaültetvény mellett található a gyógynövénykert, ahol megismerkedhetünk a gyógy- és fűszernövényekkel, megkóstolhatjuk az ezekből készült gyógyteákat, és megnézhetjük, hogyan készül a levendulaolaj.

Boldogasszony-kápolna

A barokk temetőkápolnát az apátsággal szemközt lévő dombra építették 1714-ben, eredetileg a közelben élő nem magyar anyanyelvű lakosság plébániatemplomaként. 1865-ben romantikus stílusban megújították, ekkor készült falainak és kapuzatának tagolása és díszítése is. Belsejében barokk oltárokat és egy 18. századi kis orgonát láthatunk. A templom alatti kriptát a mai napig a szerzetesek temetkezőhelyeként használják, ezért az a része nem látogatható.

Millenniumi Emlékmű

Az államalapítás ezredik évfordulóján, 1896-ban Magyarországon hét millenniumi emlékművet emeltek, ezek egyike ma is látható Pannonhalmán. (A másik fennmaradt emlékmű Ópusztaszeren látható.) Az épületet egyszerű kupola borítja, főfalán oszlopok tartják a timpanont – mai szemmel talán egy klasszikus múzeum miniatűr másának tűnhet. Az emlékművet sosem fejezték be, és bár az 1930-as években Aba-Novák Vilmos hozzáfogott egy nagyszabású freskó megfestéséhez, ám ez is befejezetlenül abbamaradt. Csak kívülről látogatható.

A Főapátság nyitvatartása 2022-ben egyéni látogatók számára:

január 2. - március 30.:

• kedd, szerda, csütörtök: csak vezetéssel 11:00 és 14:00 órakor
• péntek, szombat, vasárnap: 10:00-16:00

április 1. - június 9.:

• kedd, szerda, csütörtök: csak vezetéssel 11:00 és 15:00 órakor
• péntek, szombat, vasárnap: 10:00-17:00

június 10. - szeptember 4.:

• hétfő-vasárnap 9:00 - 18:00

szeptember 5. - október 31.:

• kedd-csütörtök csak vezetéssel 11:00 és 15:00
• péntek-vasárnap: 9:00 - 17:00

november 1. - december 31.:

• kedd-csüt: csak vezetéssel: 11:00 és 14:00 órakkor
• péntek-vasárnap: 10:00 - 16:00

december 24-26. és 31.: zárva

A pincészet látogatása előzetes bejelentkezés alapján történhet. Erre a hét minden napján lehetőség van 10 és 19 óra között.

Látogatás előtt mindenképpen tájékozódj a nyitvatartásról, mert a Főapátság fenntartja a jogot a látogatások korlátozására. A templom látogathatóságát liturgikus események, esküvők, keresztelők is befolyásolják.

Az alábbi látnivalók aktuális nyitvatartásáról a honlapon lehet tájékozódni.

• TriCollis látogatóközpont
• Könyvtár
• Arborétum
• Gyógynövénykert
• Apátsági galéria
• Apátsági pincészet
• Borterasz
• Viator
• Pausa
• Várkörbüfé
• Teaház
• Omnibus
• Főmonostori Kiállítótér Museum-Shop

Apátsági látogatás:

egyéni látogatóknak:

• Felnőtt: 2200 Ft
• Diák, nyugdíjas, pedagógus: 1600 Ft
• Család (2 felnőtt és 18 év alatti gyermekeik): 4400 Ft
• Audio-guide: 500 Ft

magyar nyelvű tárlatvezetéssel: 

• Felnőtt: 2950 Ft
• Diák, nyugdíjas, pedagógus: 1950 Ft
• Család (2 felnőtt és 18 év alatti gyermekeik): 5900 Ft

idegen nyelvű tárlatvezetéssel:

• 30 fő alatt: 30 000 Ft

• 30 fő felett: 37 500 Ft

Egyéb lehetőségekről, kóstolókról és azok díjairól az apátság honlapján érdemes tájékozódni. 

Az adatok tájékoztató jellegűek, és a 2022 júniusi állapotot tükrözik. Érkezés előtt mindig tájékozódj a szolgáltató honlapján, és ha eltérést találsz, írd meg nekünk!