Jásdi Szent-kút

A közeli forrásnál már a pogány magyarok is áldozatokat mutattak be; a gyógyító hatásúnak hitt kút vize miatt aztán a keresztény közösség is felfedezte magának a helyszínt hatszáz évvel ezelőtt. Az eredeti fakápolna pontos korát ugyan nem ismerjük, de annyi bizonyos, hogy ez az ország egyik legrégebbi és legfontosabb középkori zarándokhelye. A török hadjárat idején a környék elnéptelenedett, a kegyhely nagy része is elpusztult. A mai barokk-rokokó stílusú kápolnát (a régi helyére) 1837-ben építették, rajta a finanszírozó Zichy család címere díszeleg.

A Szent-kúthoz legenda is kapcsolódik, miszerint Jásdi Péter remete a dombon imádkozott, de az aszályos időszak kiszárította a patakot, melyből inni szeretett volna. Egy éjjel Szűz Mária (karjában a kis Jézussal) megjelent álmában, és megmondta neki, hol kell ásnia, hogy vízre leljen. Péter remete ásni kezdett, de fáradozásait egész héten nem koronázta siker. Szombaton elfáradván imádkozott, a rózsafüzér Mária-érméje közben beleesett a kiásott gödörbe, ahol víz fakadt, és az érme fényleni kezdett. A remete szólt a tésieknek, elmesélte a csodát, és megmutatta az utat a kúthoz a kíváncsi embereknek. Köztük volt egy sánta is, akinek a víztől meggyógyult a lába.