Az almádi monostor romjai

Monostorapátitól kényelmes, alig háromnegyed órás erdei sétával, a SL jelzésen haladva elérhetjük az almádi monostor romját, amely még avatatlan szemmel is elég komoly történelmi emléknek tűnik - napjainkban. Hiszen nem is olyan rég még csupán egy, a földből kiemelkedő 5 méteres sarokfal és egy emléktábla jelezte, hogy komoly kincseket rejtegethet itt az erdő. Egy frissnek mondható feltárási folyamatnak köszönhetően kerültek felszínre az egykor itt található Almád faluról elnevezett apátság romjai.

A terület régészeti feltárását monostorapáti plébánosa és a lakosság is nagyban szorgalmazta, valamint Hangodi László történész, muzeológus, aki a kezdetektől jelen van a 2011-ben civil kezdeményezésre megindított munkálatoknál. Önkéntesek segítségével tisztították meg a területet, és kezdték feltárni a maradványokat. Szerencsére nagy területen maradtak meg az épület falai, így ma már egy igen jelentős romsétát tehetünk az erdő ölelésében. Varázslatos hangulata van a helynek, érdemes hosszan elidőzni itt, és felfedezni a feltárt romokat. Történetét ismerve még izgalmasabb lehet a kaland.

A monostor története

Az almádi apátság hazánk legősibb magánalapítású monostora, melyet a Balaton-felvidék akkori leggazdagabb főúri családja, az Atyusz nemzetség testvérpárja, Atyusz és Miske alapított és épített fel édesapjuk vállalása szerint, aki már nem élhette meg az apátság megvalósulását. Egész gyorsan elkészült, hiszen az 1117-es alapítást követően 1121-ben már fel is szentelték Szűz Mária és a Mindenszentek tiszteletére a templomot. Gyors gyarapodását annak köszönhette, hogy alatta haladt el a Via Magna hadiút, amely Székesfehérvárt kötötte össze Itáliával. Az almádi monostor felépítésében és nagyságában a jáki templomhoz hasonlatos; utóbbi szerencsésen épségben fennmaradt, ellenben az almádi apátsággal, amely négyszáz évnyi tündöklését követően gyors pusztulásra ítéltetett.

Templom, rotunda, várkastély

A feltárásokból már sok részletet kiderítettek. A templom egy harminc méter hosszú, 15 méter széles, három hajós, nyugati karzattal és kettős toronypárral rendelkező építmény volt. Kiderült, hogy nem csak ez a klasszikus, keletelt apátsági templom állt itt, hanem később, de még a 12. században, felhúztak ide egy hét méter átmérőjű, belül hat karéjra osztott rotundát, azaz körtemplomot is. A templom és a rotunda szerkezetileg összeépült, mégsem volt átjárás közöttük. A rotunda járószintig való kibontása és megtisztítása után több mint egy méter magas falak maradtak meg az utókornak, melyeken, bár kis területen, vakolat is maradt, sőt itt-ott festésnyomok is láthatók rajtuk. Noha az alapok nagy részét elbontották, azért valamennyi maradt a padlót borító kő járólapokból is.

A monostor átalakulása, pusztulása

És hogy mi történt, mi pusztította el ezt a szép épületegyüttest? Sorozatos kifosztás, bontás, várkastéllyá alakítás, majd a kövek folyamatos elhordása. A monasztikus rendek hanyatlása hozta az első fosztogatást, ugyanis Szigliget várnagya szemet vetett a monostor kincseire, és 1441-ben meg is szerezte azokat - igaz, nem sokkal később ezért ki is átkozták. Aztán a 16. század első felében maga a birtokos család bontotta le az épületegyüttest, hogy helyére várkastélyt húzzanak fel.

A török fenyegetettség délről egyre beljebb hatolt az országba, és valószínűleg védelmi funkciót szántak volna az egykori apátsági épületeknek. A feltárások erre is sok bizonyítékot adnak, például a körtemplomot megtartották a várkastély saroktornyának, és ágyúkilövő nyílásokkal látták el. Találtak az erődítésfal külső oldalától hetven centire húzódó sövényfalak alapját szolgáló árkokat is, a két fal közötti rést pedig földdel töltötték ki, ami arra szolgált, hogy ellenállóbbá tegye az épületet ágyútámadások esetén. A monostor maradványait nagyon rövid ideig használhatták katonai célokra, talán 1548 és 1552 közötti.

Ostromra utaló jelet nem találtak, az erődítmény mégis elpusztult, de nem a harcokban, hanem azért, mert elkezdték elhordani az épület köveit, hogy megerősítsék velük a közeli nagyvázsonyi várat. Később, a 18. században a monostorapáti templomot is a volt almádi apátság köveiből húzták fel.

Kincsvadászok martaléka

De ezeknél is nagyobb károkat okozhattak a kincskeresők egy, a 16. század közepén szárnyra kapott mendemonda miatt. Egy állítólagos beszámolóban ugyanis a templomba elásott kincsekről lehetett olvasni. A levél rejtekhelyként egy tornyot említett. Ez lehetett az oka, hogy a körtemplom területén voltak a legaktívabbak a keresők, az alapokat is elhordták. A kincs legendája még a 20. században is kitartott, úgyhogy ebben az időszakban is többször felásták, felforgatták a területet, még jobban tönkretéve a megmaradt történelmi emlékeket. Pedig több mint valószínű, hogy a kincs nem drágakövek, pénz, értéktárgyak, aranyserleg lehetett, hanem maga az apátság, melyet így sajnos szép lassan majdnem teljesen eltüntettek a föld felszínéről.

Felszínre bukkant „kincsek”

Szerencsére mégsem teljesen: 2017 nyarán újabb szenzációra bukkantak, amikor előkerültek az alapítók érintetlen sírjai is. Elsőként egy római sírkövet fedeztek fel, melyen egy antik mitológiai tengeri sárkány plasztikája látható. Ez egy másodlagosan felhasznált sírkő, ami annyit jelent, hogy a római korban élt előkelőség vagy harcos sírkövét használhatták fel hozzá újra - ez akkoriban elég divatos megoldásnak számított, mert magasabb rangot adott az elhunytnak. A sírkövön még első "gazdájának" neve is megmaradt: Claudiusnak hívták, fiatal lovaskatona volt.

A családi sírból előkerült a kolostoralapító mostohaanyjának – akit Gyönyörű úrnőnek neveztek – és egy másik rokon nemzetségfőnek a hiánytalan maradványa is. Felleltek továbbá egy különleges antik kőoroszlánt, amit önkéntesként dolgozó megtalálójáról Karcsinak neveztek el.

A S●/Z◼ jelzésen érdemes átsétálni a közeli Szentkúthoz is, ahol egy  forrás körül bájos, eldugott zugot találunk.

Ingyenes.