Bátorkő vára

„Királyi hely: nyugodtan, fölényesen és előkelően néz el a környező erdők fölött.”

(Idézet Hamvas Béla 1942-ben megjelent Bakony című esszéjéből)

Várpalota felett, meredek sziklacsúcson találjuk a középkori vár romjait. Bátorkő várát először 1271-ben említették oklevélben, mint ami "Tykolfeldeu" (Tikolföld) területén áll, bár ez a földrajzi név a 15. század után nyomtalanul eltűnt. Az erődítmény a 13. században épülhetett a Szalók nemzetség birtoklása idején, amikor a tatárjárás után IV. Béla szorgalmazta a kővárak építését. Egy 1326-os oklevélben is feltűnt a vár, ekkor a Csákok tulajdonában állt, és az irat szerint a hozzá tartozó falvakkal és birtokokkal együtt elcserélték más várakért Károly Róbert királlyal.

A fénykora 1350 után kezdődött, amikor Nagy Lajos király a Kont családnak adományozta a várat, akik ekkoriban az ország legnagyobb birtokosai voltak. Kont Miklós 1356 és 1367 között az ország nádora is volt, és az, hogy több nádori levelét is innen keltezte, feltételezi, hogy a várat tartózkodási helyként is használta.

Bár Bátorkőnek katonai szerepe sosem volt, jelentőségét később még tovább csökkentette a 15. század közepén felépült Palota (a mai Várpalota területén). A jól megközelíthető, reneszánsz épületet a Kont család leszármazottai, az Újlakiak építették.

A 15. században még gyakran említették Bátorkő várát az oklevelek, de a 16. századtól kezdve már csak Pusztapalotaként utalnak rá. Pusztulásának pontos körülményei nem ismertek, ez valószínűleg a török hódítás idejére tehető. A századok folyamán csak tovább pusztult, a 19. században ráadásul villámcsapás is érte, így mára csupán az egykor háromemeletes lakótorony egyik fala és egy csekély sáncmaradvány látható.

A várat már az építésekor sem lehetett egyszerű megközelíteni. Csak a sziklabérc nyugati oldaláról lehetett bejutni, innen csapóhíd vezetett a védőfalon át az udvarba, ahol az emeletes lakótorony állt. Több kis torony is állhatott az apró terület szélein, a vár előtt pedig valószínűleg egy árok húzódott, amelyet törmelék azóta betemetett. A lakótorony megmaradt falán jól elkülönülnek az emeletek, és jó állapotban megmaradtak a tartógerendák, valamint az ablakok nyílásai is.

Egész évben szabadon látogatható.