Rumi vasúti emlékhely

Az épület egykor valóban a vasúti közlekedést szolgálta: a Szombathely-Rum vasútvonal végállomásához tartozó fűtőházról és a vele egybeépült vízházról van szó ugyanis – ráadásul, hogy teljes legyen a kép, a közelükben áll egy fa áruraktár és egy egykori őrház is, amelyet jellegzetes MÁV-kerítés vesz körül.

A 22 kilométer hosszú Szombathely-Rum vasútvonalat 1894-ben adták át a forgalomnak, és 1974-ig szolgálta az útjába eső községek (Szentkirály, Táplánszentkereszt, Tanakajd, Vasszécsény és Csempeszkopács) forgalmát. A helyiérdekű vasúton elsősorban környékbeli terményeket (gabonafélék, cukorrépa, stb.) és élőállatot szállítottak, de a rumi faüzem és szeszüzem is fontos megrendelője volt a vasútnak. A környékbeli lakosság a megyeszékhelyre dolgozni, piacozni járt (és persze a fővonalakkal is összeköttetést jelentett a vicinális), a szombathelyiek pedig a rumi Rába-partra pihenni, fürdőzni.

Bár tervezték a Szombathely-Rum és a Türje-Balatonszentgyörgy vasútvonalak összekötését, illetve egy Sárvár-Rum-Németlövő vasútvonal építését is, mindez a tervezőasztalon maradt, és – ahogy a vasi mellékvonalak többségét – a két összekapcsolandó vaspályát is megszüntették.

Annak ellenére, hogy a rumi vonalon az 1970-es évek elején az egyik reggeli vonat két MDmot szerelvényből volt kiállítva (ez majdnem 600 ülőhelyet jelent), és mindig megtelt utassal, a 1968-as közlekedéspolitikai koncepció kimondta a vasútvonal felszámolását. A rumi fűtőház és a többi épület ugyanúgy hírmondónak maradt csak meg, mint a környékbeli települések vasúthoz kötődő építményei. Szerencsére az önkormányzat gondozásába vette az épületet, amely ma valamiféle raktárként hasznosul, de kívülről megtekinthető.

A körforgalom mellett egy emlékhely is létesült, amely minden átutazó számára azt az üzenetet közvetíti, hogy a település számára fontos volt a vasút, és emlékét ma is őrzik az itt lakók. A vasútvonal egy részét a környékbeli falvak kerékpárútként hasznosították újra, így az részben bejárható napjainkban is.